Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Kovács Péter: Székesfehérvár és Szent István király

KOVÁCS PÉTER Székesfehérvár és Szent István király Előadásomban Szent István király Székesfehérvárhoz kapcsolódó áb­rázolásaival foglalkozom. Nem törekszem valamiféle leltár összeállítására (bár ez sem lenne tanulságok nélküli), hanem inkább a Szent István-kép tartalmi változásaira szeretnék figyelni, és ezzel egyszerre arra a kapcso­latra, esetleg befolyásra, amint ez kötődik a városhoz. A legelső ismert Szent István-kép éppen a Székesfehérvár, pontosan a Szent István által alapított Boldogasszony-bazilika számára készített mi­seruhán, a későbbi koronázó paláston tűnik fel 1031-ben. A korszak mű­vészetében még ismeretlen volt a személyes arcvonások megörökítésének későbbi igénye. A baljában országalmát, jobbjában lándzsát tartó király képének sematikus rajza mögött azonban mégis felragyog államalapítónk határozott, teljes egyénisége. A palást egyik legjobb ismerője, Kovács Éva a közelmúltban rendezett „Szent István és kora" című tudományos kon­ferencián István király millenáris ruhája" címmel tartott előadást. 1 Töb­bek közt rávilágított arra a kérdéskörre, hogy a Gizella királyné és Szent István felügyelete alatt készült műtárgy részletei és az egész, hogyan tük­rözi vissza az uralkodó világnézeti és történeti hitét, meggyőződését, ál­lamférfiúi és személyes vágyait, a jövőre vonatkozó elképzeléseit. A „reál­politikus" Szent István képe, amelyet az utolsó évtizedek hazai történet­írása vázolt fel, csak úgy lesz teljes — mondja Kovács Éva, — ha felfe­dezzük és megértjük cselekedeteinek egyik legfőbb rugóját, állandó törek­vését mindazon érdem és tulajdonság elérésére, amit a szentség fogalma jelent. Kovács Éva ezzel a törekvéssel összefüggésben mutat rá, hogy Szent István igyekezett élete szinte minden meghatározó eseményét a ke­reszténység ezeréves fennállásának varázsos évfordulóihoz kapcsolni: ko­ronázására Krisztus születésének millenniumán került sor. a későbbi pa­lástot 1031-ben, Krisztus nyilvános fellépésének évfordulóján ajándékoz­ta a fehérvári egyháznak, halála napját pedig Mária mennybevitelének ünnepére óhajtotta. Tudjuk, ez a vágya is teljesült, s az egyház máig Nagyboldogasszonykor, augusztus 15-én emlékezik halála napjára. — Itt kell emlékeztetnem arra, hogy a székesfehérvári középkori Romkert szarkofágján az elhalt lelket az égbe emelő angyal ábrázolása is ezzel kap­csolatos. Kádár Zoltán professzor mutatott rá, hogy ez a bizánci művé­szet köréből érkező, de ott is nagyon ritka ikonográfiái motívum szinte kizárólagosan csak Mária mennybevitelével összefüggésben for­dul elő. 2 Itteni szereplése is — megfontolva az előbb leírtakat — fontos érv amellett, hogy a sírláda valóban csak Szent István királyé lehetett. 4 Szt. lslván-emlékülés 4!)

Next

/
Thumbnails
Contents