Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)
Kovács Péter: Székesfehérvár és Szent István király
KOVÁCS PÉTER Székesfehérvár és Szent István király Előadásomban Szent István király Székesfehérvárhoz kapcsolódó ábrázolásaival foglalkozom. Nem törekszem valamiféle leltár összeállítására (bár ez sem lenne tanulságok nélküli), hanem inkább a Szent István-kép tartalmi változásaira szeretnék figyelni, és ezzel egyszerre arra a kapcsolatra, esetleg befolyásra, amint ez kötődik a városhoz. A legelső ismert Szent István-kép éppen a Székesfehérvár, pontosan a Szent István által alapított Boldogasszony-bazilika számára készített miseruhán, a későbbi koronázó paláston tűnik fel 1031-ben. A korszak művészetében még ismeretlen volt a személyes arcvonások megörökítésének későbbi igénye. A baljában országalmát, jobbjában lándzsát tartó király képének sematikus rajza mögött azonban mégis felragyog államalapítónk határozott, teljes egyénisége. A palást egyik legjobb ismerője, Kovács Éva a közelmúltban rendezett „Szent István és kora" című tudományos konferencián István király millenáris ruhája" címmel tartott előadást. 1 Többek közt rávilágított arra a kérdéskörre, hogy a Gizella királyné és Szent István felügyelete alatt készült műtárgy részletei és az egész, hogyan tükrözi vissza az uralkodó világnézeti és történeti hitét, meggyőződését, államférfiúi és személyes vágyait, a jövőre vonatkozó elképzeléseit. A „reálpolitikus" Szent István képe, amelyet az utolsó évtizedek hazai történetírása vázolt fel, csak úgy lesz teljes — mondja Kovács Éva, — ha felfedezzük és megértjük cselekedeteinek egyik legfőbb rugóját, állandó törekvését mindazon érdem és tulajdonság elérésére, amit a szentség fogalma jelent. Kovács Éva ezzel a törekvéssel összefüggésben mutat rá, hogy Szent István igyekezett élete szinte minden meghatározó eseményét a kereszténység ezeréves fennállásának varázsos évfordulóihoz kapcsolni: koronázására Krisztus születésének millenniumán került sor. a későbbi palástot 1031-ben, Krisztus nyilvános fellépésének évfordulóján ajándékozta a fehérvári egyháznak, halála napját pedig Mária mennybevitelének ünnepére óhajtotta. Tudjuk, ez a vágya is teljesült, s az egyház máig Nagyboldogasszonykor, augusztus 15-én emlékezik halála napjára. — Itt kell emlékeztetnem arra, hogy a székesfehérvári középkori Romkert szarkofágján az elhalt lelket az égbe emelő angyal ábrázolása is ezzel kapcsolatos. Kádár Zoltán professzor mutatott rá, hogy ez a bizánci művészet köréből érkező, de ott is nagyon ritka ikonográfiái motívum szinte kizárólagosan csak Mária mennybevitelével összefüggésben fordul elő. 2 Itteni szereplése is — megfontolva az előbb leírtakat — fontos érv amellett, hogy a sírláda valóban csak Szent István királyé lehetett. 4 Szt. lslván-emlékülés 4!)
