Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Sulyok János: Szent Isvtán-kultusz a székesfehérvári egyházmegyében

SULYOK JÁNOS Szent István-kultusz a székesfehérvári egyházmegyében Szent István király halálának jubileumi évfordulója alkalmat nyújt annak a vázlatos áttekintésére, hogy a nagy király tisztelete hogyan kelt új életre a török alól való felszabadulás után, s miként élt tovább egykori székvárosában s azon a területen, mely a püspökség alapítása, 1777 óta a székesfehérvári egyházmegyéhez tartozott. Itt lényegében a mai politikai Fejér megyére kell gondolnunk, s az egykori Pilis vármegyének egy jelentős részére. Miként előadásom címe is sejteti, elsősorban a katolikus egyházi élet keretei között kibontakozó Szent István-kultuszról kívánok szólni. A szentek kultusza a katolikus egyházban mindenkor megvolt. Ez az első századokban a vértanúk tiszteletében nyilvánult meg. Az 5. századtól vallásos tiszteletben részesítették a hitvallókat is, akik a hitben és szeretetben különösen kitűntek, „s teremtő példái lettek annak a szentségnek, melyet egy bizonyos kornak meg kell valósítania."

1 Egy szent iránti tisztelet élénkségének bizonyos mértékig azt tekinthetjük fokmérőjéül, vajon hány templom választotta őt patrónusának, védőszentjének. Egyházmegyénkben a székesegyházon kívül mindössze 14 templom vallja István királyt patrónusának.

2 A székesegyház kivételével egy sem jelentősebb építészeti műalkotás. Ezek a templomok azonban mindenképpen bizonyítékai a jezsuiták által ihletett magyar barokk tovább élő Szent István — kultuszának. — vagy pedig a nemzet vallásos hagyományait erőteljesebben hangsúlyozó korszakok alkotásai. Ezek a jellemző korszakok: a múlt századi liberalizmus ellenhatásaként fellépő századvégi katolikus megújulás és századunkban, a két világháború közötti nemzeti-vallási fellendülés. A székesfehérvári székesegyház, az egyházmegyei Szent Istvántisztelet centruma, a IV. Béla által építtetett Szent Péter és Pál templom alapjaira épült. Eredetileg a török uralom alól felszabadult város plébániatemplomaként működött ez a roskatag istenháza, melyet a város lelkipásztorkodását megszervező jezsuiták Szent István király tiszteletére szenteltek. A templom újjáépítési terve már a 18. század elején foglalkoztatta a híveket. Először, a század első felében a tornyok épültek meg, majd Buff leur jezsuita atya 1758 nagyhetében elhangzott megrázó erejű missziós beszédei hatására megkezdődött a templom újjáépítése, mely 10 év leforgása alatt be is fejeződött. A mennyezet egyik ívén