Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Kállay István: Sárosd múltja az újratelepítésig 1300-1761

Sárosd földesurai közül a Sulyok és a széplaki Oott- ka családot ismerjük a 15-16.századból . A széplaki Bottka család kétségtelen a kun nemzetségfők egyikének leszármazottja. A család a török időket is átvészelte, és a hódoltság megszűnte után sárosdi birtokait sikerült visszaszereznie. Sárosd hódoltsági éveiből még azt tudjuk, hogy a 17. század közepén a sárosdi birtokról nem történt adózás a magyar fél részére. Ugyanis a török földesúr Sárosdon majorsági művelést folytatott, amely után a szerzett összes jövedelem a török földesurat illette meg. Az abai és a sárosdi török földesúr a hódoltság utolsó évtizedeiben ugyanaz volt, így a két község között határjelek nem is voltak ezekben az időkben. Jakabszálláson 1546-ban a puszta haszonélvezője Ná szúk Monosztirlu tímárbirtokos, akinek rájái (parasztjai) nem voltak, a birtok jövedelme évi 730 akcse volt, s a földeket használók évente búza- és széna tizedet adtak a tímárbirtokosnak. A 16. században még négy török összeírást ismerünk Jakabszállásról, mégpedig 1559-ből,, 1562-ból, 1580ból és 1590-ből. Valamennyi összeírás más és más birtokost tüntet fel, így 1559-ben Rusztem pasa , budai beglerbéget, 1562-ben Musztafa tímárbirtokost. 1580-ban szultáni hászbirtok. Az 1590-ben a haszonélvező neve nem ismeretes. Egy 1616. évi magyar oklevélben Jakabszállás a fehérvári prépost szálltára fenntartott birtok volt. A győri káptalan előtt Somogyi Mátyás jenői jobbágy vallotta, hogy Jakabszállás a fehérvári prépostság birtoka lett volna. Néhány évtizeddel később (1656-ban) a Veszprém megyei törvényszéken Bottka Zsigmond kitiltotta birtokairól a karácsony szállási és seregélyesi lakókat. A Bottka család Jakabszállás mellett a magáénak vallotta Báránd, Sárosd, Szolgaegyházát is.