Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Kállay István: Sárosd múltja az újratelepítésig 1300-1761

A Bottkákat a török kiűzése után is Sárosd, Jakabszállás és Ki spuszta tulajdonosaként találjuk. 1694-ben e pusztákat 20 esztendőre 275 forintért a székesfehérvári Vörös Pálnak elzálogosították. A záloglevelet Bottka Erzsébet, Bottka Juli anna, Bottka Magdolna írták alá. 1696-ban Jakabszálláson 220 hold szántóterület volt. Ezt a szántát a török hódoltság utolsó évtizedeiben is művelték, azt a török földesúr sajátjaként kezelte, és utána a magyar földesúrnak nem adóztak a jobbágyok. 1696-ban a székesfehérvári kamarauradalom jószágigazgatósága felmérést végeztetett Sárosdon is. Megállapították, hogy itt is a földesúri jogokat a székesfehérvári Vö rös Pál nemes úr gyakorolta. Tudjuk a birtokok zálogjogon voltak Vörös Pál kezében, aki Sárosdot is a tulajdonostól, a Bottka családtól vette bérbe. Az 1694-ben kelt szerződés értelmében Bottka Erzsébet, valamint két testvére: Julianna és Magdolna húsz esztendőre elzálogosították Sárosdot. A Bottka nővérek Sárosdot örökös jogon bírt vagyonnak nevezték a zálogszerződésben. Ez utóbbira vonatkoztatható az a tény, hogy 1656-ban Pápán, a Veszprém megyei törvényszéken Bottka Zsig mond nevében kitiltották Sárosd földjeinek műveléséből a szomszédos falvak és puszták lakóit. Ebből a bírósági aktusból is arra lehet következtetni, hogy Sárosd a török idők alatt elpusztult, lakói elmenekültek, s így itt is, akárcsak Jakabszálláson seregélyesi, karácsonyszállási parasztok szántottak a határban és legeltettek a bő füvet adó területeken. Egyébként 1696-ban Sárosdon mindössze 150 holdra becsülték a kamarauradalom emberei a szántóföldeket, míg a többi legelő volt.