Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Erdős Ferenc: Sárosd a forradalom időszakában és a tőkés fejlődés első évtizedeiben 1848-1870

Batthyány Lajos rendelete augusztus végén lett ismert Sárosdon és a környező településeken. Egységesen léptek fel a seregélyesi, perkátai és sárosdi nemzetőrök (Seregé lyesen 189, Perkátán 116 volt a nemzetőri szolgálatra kötelezettek száma). Nyíltan nem tagadták meg a szolgálatot, de kijelentették: bizonytalan időre "magukat el nem ígérhetik". Vállalták azonban, hogy 10 hétre az önkéntesek közé belépnek, s az egységesen elfogadott szolgálati idő letelte után ragaszkodnak felváltásukhoz. Egyidőben a nemzetőrség megszervezésével, az önkéntes nemzetőrök toborzásával kezdődött meg a hadkötelesek, a 19-22 esztendős ifjak összeírása. Sorozásra még nem került sor, ennek ellenére az összeírás nem várt ellenállásba ütközött. Feszült hangulat alakult ki Sárosdon és Perkátán is: tehetős jobbágyok és zsellérek - a jobbágyfelszabadítás során kisemmizettek - közösen léptek fel. A hadkötelesek öszszeírását teljesítő Petras Pál szolgabírót és Esterházy Lászlót ellenszenvvel fogadták: az összeírást az urak újabb ármányának minősítették. Ezt bizonyítja a földesurakra vonatkozó kijelentésük: "védelmezze ő a hazát, sok földje van, mi helyette nem menünk (katonának)". A hadkötelesek összeírását Perkátán nem lehetett végrehajtani, de késedelmesen teljesítették Sárosdon is, ahol a perkátaiak ellenállása rokonszenvet keltett. Ugyanis a perkátai elöljárók utasítását teljesítő kisbíró egy szolgalegényt menesztett a mezővárosba azzal az üzenettel, hogy a sárosdiak se engedjék magukat összeírni, "perkátaikként" viselkedjenek. A lakosság többségére jellemző gyanakvás, bizalmatlanság, a katonai és nemzetőri szolgálattól való félelem a Jellasics vezette horvát-osztrák haderő Fejér megyei betörése, Székesfehérvár megszállása után alapvetően megváltozott.