Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

A következő szerződés 1763-ban keletkezett, amely nagyobb terheket rótt a jobbágyságra. Ugyanakkor közölték a vármegye emberei vei,hogy a legelő területük kicsi, ezért kénytelenek más helységek határában legelót bérelni. A mezőváros határának egy részét mérnök mérte fel. Ezt a határrészt ekkor "rendezett földeknek" nevezték, míg a többi határrészen a felmérés hiánya miatt becsléssel állapítják meg a földek nagyságát. A jobbágyság azt kívánta volna, hogy ezek a határrészek is kerüljenek mérnök által "rendbeszedésre". A robotról még elmondották, hogy a földesúri tisztek azt eléggé rendszertelenül kívánták, ami sokuknak kárára volt. Példának említették, hogy volt olyan hét, amikor mindennap az uradalomnak kellett dolgozniok. A terményadóról vallották, hogy 1765-ig tizedet adtak, azután a terhek emelkedtek, és már minden kilencedik kereszt gabona az uraságé lett. 1765 előtt kender és káposzta után nem is adóztak, de azóta ebből a terményből is kiadták az "urasági részt". Amikor az uraság a helységet meglátogatta, itt tartózkodása alatt a jobbágyságnak kellett fő élelmiszerrel ellátni. A jobbágyok közül azok akik régebben a mezővárosban voltak, szabadköltözködési joggal rendelkeztek, azok viszont, akik későbben telepedtek le, már örökös jobbágyok voltak. Az urasági tiszt ellen az elöljáróknak több kifogásuk volt. Sérelmezték, hogy az elfogott és a tilosban talált marhákat az uraság elhajtotta, és darabját 1 márjás ellenében adta vissza. Neki tulajdonították azt is, hogy a sárosdiak nem jutottak bérlethez Jakabszállásban és Szerecsenypusztán, hanem ezt idegenek szerezték meg.