Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

1782-ben a mezőváros elöljárósága a következőkből állott: öreg bíró Malomi István, törvénybíró Csekei János , esküdtek pedig Horváth István, Horváth György, Király György, Deák János, Rappai József, Tóth Gyula és Kis János voltak. A mezőváros fejlődése eléggé lassú ütemű: 1774-ben 54 lakóházban 420 fő lakott, a jobbágyháztartások száma 80, a zselléreké 3, de található még 23 szolga és szolgáló lány, 5 kézműves és 1 kereskedő. A jobbágyok tulajdonában volt 82 ökör, 41 tehén, 98 ló, 54 sertés. 1784-ben már 68 ház állt a mezővárosban, melyekben 106 család élt, s a tényleges népesség száma 546 volt. 1786-ban a határszemle alkalmával a földeket első osztályúnak minősítették. 1785-ben Jakabszálláson még csak 19 fő élt 1 uradalmi házban, viszont 1838-ban a lakosság száma 161 fő volt. A sárosdi majorban állt egy kisebb urasági ház, továbbá istállók, magtár és egy szilárd anyagból épült kápolna. A kápolna mintegy 200 ember befogadására volt alkalmas. A kápolna kegyura, Eszterházy Imre, aki a kápolna bővítést már 1784-ben tervezte. Úgy tűnik, hogy a telepítési szerződésben foglalt templom és plébánia felépítésére a lakosság nyomorúságos helyzete miatt nem került sor. Most kezdődött a kápolna bővítése, mert az anyagiakat a Vallásalap pénztára utalta ki a sárosdiaknak. A bővítés 1788-ra megtörtént. A kápolnát Mária mennybemenetele tiszteletére szentelték fel. Iskola már a mezőváros megalakulása évében működött, bár erre csak következtetni tudunk, mert adatok 1770ből állnak rendelkezésre. Ebben az évben a tanító - egyben a mezőváros jegyzője is - meghalt, aki 15 gyermeket oktatott. A tanító javadalma évi 12 forint, 20 mérő búza, 3 mérő őszi3 mérő tavaszi vetésterület, 1 szekér széna, két szobás lakás a mezővárosban, melyből 1 szoba volt a tanterem.