Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

A földesúri tiszt kikötötte, hogy a robotszolgálatban a jobbágynak hat ökörrel és jó gazdasági felszereléssel, erős szekérrel vagy lovaskocsival kell megjelennie. Amennyiben a kívánt állatlétszámot a jobbágy nem állította ki, úgy a robotnapok számát kevesebb időben számolták el. Csetényből a jobbágyoknak fát kellett szállítani Sárosdra. A csetényi erdőben az erdész minden szekérre kimérte az elszállítandó mennyiséget. Ugyancsak a jobbágyok kötelességévé tették, hogy a majorsági földeken termett gabonát és szénát takarítsák be, illetve rakják a majorban kazalba. Az uraság a telkeseket census fizetésére kötelezte. Az egész telkes például 4 forint évi összeget fizetett. A jobbágy az uraság engedélyével a faluból elköltözhetett, de az eladott ház után 10 % illetéket fizetett be az uradalmi pénztárba. A szerződés 11. pontjában a helységben letelepedni szándékozó cigánycsaládok jogi helyzetének szabályozására került sor. Közismert, hogy a cigányok kóborlásának megakadályozása érdekében a kormányzat már tett intézkedéseket. A cigánycsaládoknak a falusi közösségekbe történő beilleszkedését egyes földesurak is támogatták. Többen engedélyezték letelepedésüket. Persze a cigánycsaládoknak vállalniok kellett bizonyos úrbéres kötelezettséget, és azután rájuk is azok a szabályok voltak érvényesek, melyek a jobbágyságra általában. Ez az út a cigányok asszimilálása területén eredményesnek bizonyult, mert több száz cigánycsaládról tudunk, amelyek ebben az időben Fejér megyében szerződést kötöttek az uradalmakkal, azokban letelepedtek, és jobbágyokkal együtt teljesítették szolgáltatásaikat. Ezek a cigánycsaládok teljesen beilleszkedtek a falvak társadalmába, s lényegében egy generáción belül életmódjuk megváltozott, s felvették mindazon szokásokat, melyek a paraszti társadalomra egyébként jellemzőek voltak.