Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

Sárosdon 1761-ben Kovács Istók, Kovács József, Kúti Mihály, Brukner Miklós fordultak kérelemmel az urasághoz, hogy tegye lehetővé letelepedésüket, mivel magukat-családjukkái együttörökos jobbágyságra adják. A falu lakóit is kötelezték, hogy a cigánycsaládok beilleszkedését zavaró körülményekkel ne akadályozzák. Az urasági tiszt házhelyeket jelölt ki számukra, ahol azok házaikat felépítették, kiadta telkeiket, amely után a szolgáltatásokat fizetniök kellett. A telepítés befejezésének deklarálása után megindult a településnek mezővárossá történő kialakítása. Köztudott volt, hogy a mezővárosi státust elnyerni anyagi kötelezettséggel járt, s továbbá meg kellett lenni a legszükségesebb intézményrendszernek. Ez gazdasági, igazgatási, vallási és kulturális intézmény kifejlesztését követelte meg a földesúrtól és a helyi lakosságtól. Eszterházy Imre, - aki egyébként Cseszneken élt - már 1761-ben bejelentette Fejér vármegye nemesi közgyűlésének, hogy a telepítés lezárása után megindítja a mezővárosi státus elnyerésére az akciót, melyhez kéri a vármegyei hatóság támogatását. A lakosság ezekben az években nélkülözések közepette élt. A helyi gabonakereskedő, Kovács József urasági közbejárásra kölcsönzött a sárosdi parasztoknak terményeket. A gazdák azonban ezt a mennyiséget nem tudták neki a következő években sem visszafizetni. A kereskedő 1764-ben is lépéseket tett, hogy az adósokat a termények visszajuttatására rávegye . A jobbágyságot arra kötelezték, hogy egy 20 pozsonyi mérős szántóföldet közösen műveljen meg, annak termését adják el, s így az évente felgyülemlő pénzt a mezőváros templomának építésére használják fel. A lakosság zöme katolikus vallású volt, és lelki gondozása eddig Perkátárói történt.