Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

1756. elején már érkeztek is új családok az elhagyott telkekre. A betelepítés azonban 1761-ig elhúzódott. Ebben az évben jelentősebb számú telepes család érkezett Sárosdra, akik már rendezettebb jogi viszonyok közé kerültek, s így a természet mostohaságával is megkísérelték a birkózást. Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig Sárosd a Mezőföld Fejér megyei részén a 18. század utolsó harmadától kezdve mintegy száz esztendőn át jelentős szerepet töltött be. A földesúri pusztaként számontartott település újranépesedése a 18. század közepén zajlott le. Az Eszterházy uradalom a népesség helyhezkötése érdekében is előtérbe helyezte a település fejlesztését. Ehhez azonban további, mégpedig tömeges telepítésre volt szükség. A sárosdi telepítés lebonyolítását a földesúr, Rátky Oózsefre bízta, aki 1761-ban 30 jobbággyal kötött szerződést. Ebben meghatározták a földesúrnak járó szolgál tatásokat. Az évi robotnapokat 30-ban szabták meg, és a robotnapokba beleszámították a hosszúfuvart. Például, ha a jobbágyoknak az adonyi hajóállomásra kellett robotban földesúri gabonát szállítani, azt négy napi robotszolgálatnak számolták el, és a Cseténybe kirendelt jobbágyok is négy, Majsára fuvart vivők pedig három napot kaptak a munka teljesítésére.