Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Kállay István: Sárosd múltja az újratelepítésig 1300-1761

Ennek a törekvésnek vagyunk tanúi most Sárosdon is. A birtok jogos tulajdonosai azonban nem hagyták magukat kisemmizni: a Bottka család leányági örökösei nemcsak tiltakoztak az osztrák császári tiszt birtokszerző törekvései ellen, hanem történelmi jogon bizonyították örökségük jogosságát. A győri káptalan előtt megjelent Bottkák ellenvéleményüknek adtak hangot Sárosd elvétele miatt, és egyben bizonyították, hogy ők Sárosdon évszázadok óta birtokosok, hiszen nem másnak, mint az egykori kun kapitánynak, Thomannak a leszármazottjai. Ennek a tiltakozásnak egyelőre eredménye nem lett, mert Heistert még ebben az évben beiktatták a sárosdi birtokba. További vizsgálatok eredménye volt, hogy Heister végül is nem maradt meg ezekben a falvakban, és 17 02ben az egész sárosdi pusztaság már Eszterházy birtok. A birtokszerző Eszterházy Ferenc Fejér vármegye főispánja volt. Az adásvétel Sárosdon kívül kiterjedt az ekkor már működő jakabszállási és a kispusztai gazdaságra is. Eszterházy Ferenc a Bottka család leányágának a birtokokért 2288 forintot fizetett ki 1722. június 23-án. A sárosdi birtokok a török ellenes felszabadító háborúk idején eléggé elhanyagolt állapotban voltak, kevés helyi lakossággal. 1724-ben például sárkeresztúri parasztok művelik a sárosdi és a jakabszállási földeket. A szomszédos elég népes faluból mintegy hatvan parasztnak volt itt földje. A tizedadóból kiderül, hogy a 18. század első évtizedeiben főleg kenyérgabonát termeltek a pusztákban.- tehát búzát, kétszerest, továbbá árpát, kölest és zabot. A pusztákat a 18.század első felében nem tudták benépesíteni. 1747-ben mindössze 11 család élt Sárosdon, a családtagok száma 58 volt.