Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Farkas Gábor: Iváncsa a török hódoltság idején 1541-1686

Ez a felfutás azonban egyáltalán nem a lakosság létének a stabilitását jelzi, hanem éppen annak az ellenkezőjét. A hódoltságban szinte állandósult a lakosság vándorlása, cserélődése, és huzamosabb ideig nem is maradtak meg a bizonytalan viszonyok folytán a lakosok. Az 1546-ban összeírt lakosság közül 1559-ig négy családfő meghalt Ágszentpéteren, 2 pedig elszökött a faluból. Igaz, helyükre mások érkeztek, de ők is csak ideiglenesnek tekintették a hódoltságban az életet. Végül is az 1546. évi ágszentpéteri összeírásban szereplő nevek közül 1590-ben mindössze 2 található. így nem egészen 4 és fél évtized alatt a lakosság teljesen kicserélődött. Eltűnt falu, ma már helyét is alig találnánk meg Örszi- getnek. A történelmi földrajz szaktudósai a falut Ercsitől délre, Besnyő közelébe teszik. A korkmazi párkány lovasai közül 7-en kapták meg a falu jövedelmét. Ezek a lovasok a következők; az aga - Kurd Ali -, helyettese Ferruh - továbbá a közkatonák: Ali, Abdullah, Húszéin Iszkender és Hú széin — bin -Timur <- Az őrszigeti parasztok azonban valamennyien elhagyták a falut, az összeíró kénytelen a házak egykori tulajdonosának neve mellé odaírni a megszökött szót: (Csupa magyar, magyaros hangzású nevek: Darabos András, La tos János, Batta István, Sas Péter, Tót Ferenc, Telek Balázs) . Az őrszigeti családok egy részét azonban nem NyugatMagyarországon találjuk meg, hanem Csík faluban, amely ekkor Budaőrs határában található. A ráják tehát a biztonságosabb élet elnyerése reményében menekültek el a korkmazi párkány lovasai elől Buda közelébe. Korkmazi katonák birtokosok voltak több Adony melletti pusztán: így Géberjénházán is. A defter megjegyzi, hogy a major-