Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Farkas Gábor: Iváncsa a török hódoltság idején 1541-1686

ság gyaur birtokosa meghalt, a puszta elhagyott, így azt Jahja - -bin -- Juszuf korkmazi odabasi, azaz alparancsnok kapta meg. Alsódaját a korkmazi aga, továbbá a szeroda, (10-12 főből álló egység parancsnoka), s a már felsorolt nevű katonákon túl Haszán--Boszna,InehánMusza, Alibin-Balabán,Ine- hán bin--Hizir lettek a török földesurak. Ugyanakkor Felsö- daját 700 akcse évi jövedelemmel a korkmazi párkány tüzére, Isza bin Turgud kapta meg. 1559-ben a korkmazi -párkány lovasagája, azaz parancsnoka Adony falu határában lévő majorságot, (amely Komori Benede ké volt) megkapta. Az 1559. évi defterben olvasható, hogy a majorság tapuilletéke (birtok) 1250 akcse, amely búza-, kétszeres tizedből, illetve 4 szekér széna-tizedből állt. A majorság szántóföldjei műveletlenül állnak, mert a "gyaur" (értsd alatta Komori Benedeket) meghalt, így tapuba adása, azaz birtokba adása jogos. A birtokilletéket Kurd Ali aga fizette meg, így a majorságot a szultáni defterben nevére írták. Adony határában több puszta is a korkmazi -párkányban szolgáló katonáké volt. Szabad legyen megjegyeznem, hogy olyan középkori virágzó falvak, mint Cikola, Szentmihály, továbbá az egyik Perkáta, a két Daja, (azaz Alsó- és Felsődaja) továbbá Géberjénháza, Szentmiklós (ma: Ráckeresztúr határában) szintén pusztákká lettek. 1559-ben Szentmiklósról is feljegyzik, hogy régi idők óta elhagyott puszta. Úgy tűnik, hogy egy Hosszú Antal nevű magyar birtokosé volt, de hogy vele mi történt, azt nem lehet tudni, csak sejtjük, hogy ha a halál nem is érte el, neki is bujdosnia kellett Nyugat-Magyarország vármegyéinek egyikébe. Hosszú Antal pusztáját "a kegyes emirek büszkesége", az isztolni belgrádi (székesfehérvári) szandzsákbég, Hamzsa bég 1000 akcse birtokilleték lefizetése után átvette, és nevére 1559. június 10-én átírták.