Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Bircsák Lajosné: Parasztbirtokok Iváncsán a 19. század második felében

Nem igen volt ekkoriban munkalehetőség, mint a falutól 5-10 kilométerre levő W

impfenn gróf valamelyik pusztáján. Itt tavasztól őszig kaptak munkát az iváncsaiak. Általában az aratómunkások látták el szükséges napszámmunkával az uradalmakat. Változás sem az aratógazda, sem az aratók személyében nem volt gyakori. Az őszi munkák befejezése után az intéző megmondta az aratógazdának, hogy jövőre is számít munkájára és embereire. Ritkaság volt, ha valaki személye ellen kifogása volt az intézőnek. Kisebb munkalehetőséget biztosított a helyi nagy gazdáknál az aratási lehetőség. Ide már az egész család elment aratni, és minden gyalogmunkát ők végeztek el. Pl. a gazda a burgonyát lóval kiszántotta, és az arató részért felszedte. Meglepően sok juhász élt a községben. A múlt században 70-nél több bejegyzésnél szerepel az anyakönyvekben a juhász foglalkozás. Juhászok voltak a Rédl és a Pervai családok. Az előbbi német nyelvterületről, az utóbbi Angliából került hazánkba, majd Iváncsára. De tekintélyes földbirtoka mellett a Császár család is százával tartott birkát. A század első felében azonban a juhtartással felhagytak Iváncsán. A parasztság fő bevételi forrása a növénytermesztés volt. Sok őszi búzát vetettek. Rozsot kevesebbet, azt is inkább kötélnek az aratáshoz, öszi árpát takarmánynak, kukoricát eladásra, mohart és zabot takarmányozási célra. Ipari növényként a kender szerepelt. Kenderáz tatásra a Fok, a 6os út és a Duna közötti gödröket használták. Több takács is volt a községben, akik feldolgozták a kendert. Rokka minden házban volt. A 19. század végén, de még a századfordulón is a lepedőket, a törölközőket, az asztalterítőket és a férfi fehérneműt kenderből készítették.