Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Bircsák Lajosné: Parasztbirtokok Iváncsán a 19. század második felében

A kenderáztató egy része a vályogvető cigányok munkahelye volt, ahol a házak építéséhez szükséges vályogot készítették. Benépesülés Iváncsán Mint már említettem községünk lakói a környék pusztáiról települtek be. De csak a szorgalmas emberek jöttek, akik tudtak takarékoskodni egy kis házra, vagy házhelyre valót. A pusztán a cselédeknek két tehéntartásra és disznótartásra volt joguk. Két istálló volt a pusztákon: az uraságé és a közös, a cselédeké. A közösben mindig "szebbek" voltak a tehenek, mint az uraságiban. Igaz, ha lement a nap, több ember volt a határban, a szűröskertben, mint nappal. Mindenki takarmányszerző úton volt. Felsőcikoláról Ruzicska János Iváncsára költözött. Öt lánya volt és egy fia. Mire házasuló korba értek, mindnek volt 4-4 kh földje, neki pedig kis háza Iváncsán. Fia pedig szabómesterséget tanult Budapesten. Az anyadisznótartást is az egyes cselédek jól kihasználták. Nagyon szegény cseléd volt az, aki kocsin vitte malacait, vagy a süldőket eladni az adonyi vagy a fehérvári vásárba. Egész falkát hajtottak családonként•a vásárokra! Ezek az emberek a faluban is megálltak a helyüket. A község fejlődésére rányomta bélyegét a vallás. Ugyanis a földbirtokosok és utódaik is reformátusok voltak. 1830-ban a reformátusok tudtak egyházi elemi iskolát fenntartani, bár a lélekszám alig mutat eltérést köztük. A katolikusok többszöri próbálkozás után csak 1889-ben alapozhatták meg a katolikus iskola fenntartását.