Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Farkas Gábor: Iváncsa a török hódoltság idején 1541-1686

A hódoltság 150 éve alatt alig történt asszimiláció, igaz, a török sem szorgalmazta ezt. A hódoltságban ugyanis a magyar jobbágyok és köznemesek mellett idegen népek, főleg balkániak is éltek, akik telepítés útján kerültek ide. A 17. század második harmadától kezdve balkáni etnikumok fokozatosan tért nyertek Keletdunántúlon. A török hatalommal szövetségben érkeztek balkáni mohamedánok is, kis létszámban; (ezek horvát, bosnyák asszimilált rétegek), de albán, bolgár, sőt jelentős cigány csoportok is. A szerbek, görögök, románok, bolgárok, albánok, cigányok általában az ortodox vallást követték; a dalmátok, horvátok, szlovének, vendek, sokácok, bunyevácok katolikusok voltak. A török források ifIáknak nevezik a délszláv földművelő, pásztorkodó, iparűző rétegeket, míg a magyar, német források rácoknak hívják őket. A települések a 17. században balkáni jellegűvé váltak', nemcsak városok, hanem a falvak is ilyen arculatot vettek fel. Az elpusztított Mezőföld rónáin transzhumanizáló iflá- kok marhacsordáit találjuk. Az első délszláv telepesek még katolikus bosnyákok és horvátok, akik ferences rendi szerzetesek vezetésével érkeztek Fejér megye elpusztult helységeibe. Ercsibe 1626-ban érkezett 140 házba 700 katolikus bosnyák. Ágszentpéterben is (1631-ben) katolikus bosnyák lakosok telepedtek le. A török földesúr az ágszentpéteriektől családonként évente 1 forint 50 pénzt kért, és kérte a magyar földesurakat Győrben, hogy ennél többet ők se szedjenek tőlük, mert "jobb édes szom széd urain, hogy-emberek éljenek rajta, mint sem más erdei vadak". A magyar földesurak nem tudták megvédeni az ágszentpéterieket; 1644-ben magyar hajdúk a jobbágyok egy részét elhurcolták, a falut felgyújtották, a marhacsordát elhajtották.