Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Farkas Gábor: Iváncsa a török hódoltság idején 1541-1686

Katolikus délszlávok érkeztek Perkátára, Érdre, Besnyőre. Besnyő ekkor Ercsitől délre, a Duna mentén feküdt, de az állandó katonai zaklatások miatt a lakosok a kettős halom egyikére húzódtak; de hamarosan innen is Ercsi közelébe mentek, s ezzel a palánk védelme alá kerültek. A délszlávok 1630-1650 között 22 Fejér megyei faluban éltek; 1370 házat foglaltak el, lélekszámuk 6850 volt. Ebből Ágszentpéteren 160; Besnyőn 120, Ercsiben 140, Perkátán 110, Érden 40 házban éltek katolikus bosnyákok. Adonyban azonban a palánkon belül 40 házban szerb hajdúk és huszárok éltek, szerb parasztok pedig 70 házban laktak a palánkon kívül. A szerbek telepítését általában a török földesurak végezték. Iváncsára 1665-ben a török Haszán iszpaia és a magyar Pie nes Dániel közösen hozták a rác lakosságot. Di

énes Dániel Haszán török földesúrnak Budára megküldte az Iváncsára vonatkozó telepítési iratokat, a község határának leírását és vázrajzát tartalmazó aktákat. Erre azért is szükség volt, mert Diénes Dániel biztosítani kívánta a-z iváncsai határ integritását, mivel a szomszéd birtokosok az idők folyamán egyes határrészeket a maguk területéhez kapcsolták. Haszán iszpaia Budáról az iváncsai magyar földesúrnak ezekért a szívességekért egy pár csizmát, feleségének pedig egy szép keszkenőt küldött. Ott vannak a rácok a török végvárban, Székesfehérváron is, külön városrészt alkotva. Szinte valamennyi palánkban a 17. században népes rác kolóniák éltek, akik a kereskedelem, az iparűzés mellett főleg állattenyésztők, de gabonatermelők is. Szirtbogárdról tudjuk, hogy a palánk védelmi körzetében egész városnyi lakosság települt meg a környező falvak odamenekült lakóiból, de a bogárdiak, a szerediek többségét is a rác családok alkották.