Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - A vármegyei közigazgatás helyzete a háború után
57 Gergely 2003:140-143. p. 58 Gergely 2003:157-160. p. 59 Az elhurcoltak pontosabb létszámához lásd Gergely 2003,224—226. A halotti anyakönyvek alapján a megyében 1834 fő egyértelműen, azonosíthatóan a holokauszt áldozata lett. 60 Polgár 2008: 102. p. 61 Számvéber 2001: 404. p. 62 Az I. honvéd lovashadosztály 2. huszárezred 2/1. huszárosztálya 1. vagy 2. századának katonáiról lehet szó. 63 A huszárok térségben folytatott harcairól lásd Tomka 2001. 64 A pusztaszabolcsi halotti anyakönyvben négy 1944. december 7-ei haláleset szerepel, az elhunytak közül a neve alapján egyikük német katona lehetett. A halál okaként „harcok alatt kapott lövés”, illetve „lövés által ostrom alatt hősi halált halt” van bejegyezve. MNL FML XXXIII. 77. 1946. 2- es, 4-es, 11-es, 1949. 21-es folyószám. Egy huszár őrvezető és egy huszár zászlós halálesete 1944. december 5-ére van datálva, a halál oka mindkét esetben „fejlövés”. MNL FML XXXIII. 77.1945. 10-es, 11-es folyószám. 65 A szovjet forrásokban január 24—25-e szerepel, a német, magyar források január 27-ére teszik a település szovjet elfoglalását. 66 Számvéber 2013: 290—301. p. 87 Birjukov 1970: 283-285. p. 68 Dakó-Vitek 2003: 89-90. p. 69 A verebi halotti anyakönyv alapján a kérdéses időszakban (1945. január 23. és január 29. között) a falu öt lakosa - négy férfi és egy nő — vesztette életét. Hárman 26-án, ketten 28-án haltak meg. MNL FML XXXIII. 106.1945.1-es, 5-ös, 1947. 4-es, 1948.10-es, 1960.12-es folyószám. A vöröskatonák halálát a polgári anyakönyvekbe nem jegyezték be. 70 A gánti anyakönyvekbe a kérdéses időszakban (1945. március 16-án) hét fő halálát jegyezték be. Két polgári áldozat Gánt Kápolnapusztán fejlövés által halt meg, egy őrvezető Gánt Kápolnapusztán ismeretlen okból hunyt el, négy társa ugyanazon a napon Gánton, vagy a környékén esett el. Egy húszéves férfi ugyanezen a napon ismeretlen helyen és okból hunyt el (feltételezhetően ő nem a kápolnapusztai vérengzés áldozata volt). Egy 49 éves földműves március 21-én halt hősi halált Kápolnapusztán. Egy fő esetében a halál ideje 1945. április 15. (!), életkora 25 év, a halál helye: Gánt Kápolnapuszta, a halál oka: ismeretlen. MNL FML XXXIII. 34. 1946. 19-es, 25-ös, 1948. 10-es, 1949. 7-es, 11-es, 1950. 6-os, 1957. 7-es, 1973. 8-as folyószám. A kápolnapusztai eseményekre vonatkozóan lásd: Merán 2015: 136—140. p. 71 Feltehetően a 2. Ukrán Front egyik felderítő zászlóaljának katonái lehettek az elkövetők. 72 A zámolyi halotti anyakönyv szerint az agyonlövés általi kivégzésekre 1944. december 27-én, illetve egy fő esetében 28-án került sor. Az anyakönyvezés utólag, 1946-ban, illetve 1947-ben történt, nem is egy időpontban, valószínűleg ezért került az anyakönyvekbe korábbi dátum. MNL FML XXXIII. 110. 1946. 63-as, 64-es, 105-ös, 106-os, 112-es, 1947. 17-es és 22-es folyószám. 73 Mózessy 2004: 287. p. 74 A zámolyi halotti anyakönyv bejegyzéseiben öt levente neve szerepel, haláluk okaként „harcban esett el”, illetve „harc közben lősérülés” bejegyzéssel. MNL FML XXXIII. 110. 1948. 19—23-as folyószám. 75 Demeter—Lukács 2001: 74—76. p. 76 Az anyakönyvben található bejegyzések közel sem tükrözik a ténylegesen meggyilkoltak számát, mégis ezek a bejegyzések adják a legtöbb támpontot az elkövetett borzalmakról. 1944. december 23. és 1945. január 23-a között (első szovjet megszállás ideje) 122 fő polgári áldozat bejegyzése található a halotti anyakönyvben. 48 fő golyó általi sérülés következtében halt meg („idegen kéz általi golyóhalál”, „szívbénulás, idegen kéz általi agyonlövés”, „szívbénulás, arclövés golyóval”, „lövési sérülés a fejen” „tarkólövés” stb.), két főt agyonvertek („idegen kéz általi agyonverés”, 42
