Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - Fejér megye gazdaságának második világháborús kárai
A fentebb vázolt károk egy része a harci cselekmények következtében keletkeztek, de a megszálló csapatok pusztításai, fosztogatásai még annál is nagyobb veszteségeket okoztak. Nagylókon felgyújtottak két magtárat, így elégett harminc vagon gabona, hét vagon fa és 27 mázsa takarmány.150 Különösen a kiürített településeken volt számottevő a kár, ahol a lakosság tiltakozása nélkül lehetett zsákmányt szerezni. így történt ez Mezőszentgyörgyön is, ahol 1945. január 19-től március 22-ig a község német megszállás alá került, ezalatt a még meglévő állatokat, terményt, bútorokat, s egyéb ingóságokat a község lakosságának február 6-ig történő kiürítése után mind elpusztították, vagy elszállították úgy, hogy csak a romokat és a csupasz falakat hagyták.151 Kislángon 1945. február végén a község kiürítését a németek rendelték el, majd az otthagyott lakásokat sorban kifosztották, elhajtották az összes szarvasmarhát és lovat, a sertés- és baromfiállományt leölték.152 Székesfehérvár környékéről összesen 466 lovat, 2457 sertést, 819 juhot, 1194 darab szarvasmarhát hajtottak el a németek, ezenkívül feléltek 21 741 darab szárnyast is. Csőszön a polgári lakosság vagyonának kilencven százalékát, Zámolyon nyolcvan százalékát, Tácon kilencven százalékát hurcolták magukkal a visszavonuló csapatok.153 Ahol tiltakozással találták szembe magukat, azt súlyosan megtorolták. Sőréden Barta György és Vemiger István megkísérelte megakadályozni a birkáik elvitelét, mindkettőjüket agyonlőtték.154 Az irodalom és a népi emlékezet szabad rablásnak vagy zabrálásnak nevezi a szovjet hadműveletek azon fázisát, amikor egyes katonák a saját belátásuk szerint vették igénybe mindazon javakat, melyeket saját céljaik érdekében hasznosnak, szükségesnek ítéltek.155 így történt ez Móron és Nagyvelegen is, ezeken a helyeken a pincékből elhordták a hordókat és a préseket, idő előtt leszedték a zöld szőlőt, amelyből ecetet sajtoltak. A timári tábor szovjet katonasága a lekaszált takarmány hetven százalékát elhordta és állatállományának eltartására fordította.156 Az alcsútiak tehetede- nül szemlélték a történteket, amikor a szovjetek a lovakat széteresztették a közvede- nül kaszálás előtt álló réteken. A gyümölcsfák termését leszedték és a kertek ültetvényeit feltépdesték.157 A mezőgazdasági üzemek épületeinek, berendezéseinek nagy része szintén a háború áldozatául estek. Székesfehérváron mindössze két üzemképes malom maradt, amelyek azonban nem tudták biztosítani a város szükségletét.158 A sárkeresztúri és a kápolnásnyéki malom teljesen leégett, Mezőfalván részben megsemmisült három malom.159 Több településen a felszerelések rongálódása miatt nem tudták üzemeltetni, újból elindítani a malmokat, darálókat. Súlyos gondot okozott a gépszíjak hiánya például Cecén és Tabajdon, illetve az üzemanyaghiány Adonyban. Hasonló állapotok uralkodtak a tejüzemekben is, a Perkátai Tejipari Kft. épülete és berendezése csaknem száz százalékban megsemmisült.160 Kisebb mértékben sérült meg Ercsiben a cukorgyár, Adonyban a zöldségszárító üzem viszont nyolcvan százalékban.161 A községi szeszgyárak közül többet is súlyos sérülés ért, illetve romba dőltek. Csákváron és Pát- kán a községi szeszfőzde teljes egészében megsemmisült.162 Nagyvelegen a Vörös Hadsereg katonái fürdőt rendeztek be a mezőgazdasági szeszgyárban.163 Iváncsán az Elek Ferenc-féle szeszgyárat felrobbantották, a berendezést a szovjet katonák el26
