Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - Fejér megye gazdaságának második világháborús kárai
Ősszel a harcok miatt félbeszakadtak a vetési és betakarítási munkálatok, így jelentős mennyiségű répa és kukorica maradt betakarítadanul. 1945-ben 466 564 holdnyi terület maradt a megyében felszántaüan és megműveleden, az elvetett terület is kisebb volt a falvakban, mint a háborús évek bármelyikében.116 A harcok befejezése után sokszor hetekre volt szükség, amíg a lakosság a menekülésből visszatért, összeszedte a megmaradt csekély számú igavonó állatot és traktort, ezáltal megkezdődhettek a mezőgazdasági munkák. Ezeket a munkákat több tényező is hátráltatta. Az igaerő, a mezőgazdasági gépek és az üzemanyag hiánya miatt az egész megyében kb. 50-60 százalékban maradtak műveletlenek a földek.117 Az 1945. évi alispáni jelentés szerint az állatok hiánya miatt a vármegye területének 38 százaléka maradt megműveleden.118 A dokumentumok alapján megállapítható, hogy Nagyveleg, Magyaralmás és Csákbe- rény teljes egészében, Székesfehérvár is csaknem teljesen igavonó állatok nélkül maradt, és ahol nem pusztultak el, azok is betegek és gyengék voltak. Tácon igyekeztek úgy megoldani a helyzetet, hogy elsősorban a kerti terményeket, burgonyát és hasonlókat vetettek el, amit kézi munkával is el tudtak végezni.119 A mezőgazdasági gépek, eszközök jórészt tönkrementek a háború során, Seregélyesen az előző évinek kb. csak a 30-40 százaléka maradt meg, valamint 19 hasz- nálhatadan traktor.120 Rosszabb volt a helyzet Velencén, ahol a mezőgazdasági eszközöknek mintegy 20-25 százaléka maradt csak sértetien, Sáregresen pedig az igás eszközökben 65 százalékos, a kézi eszközökben húsz százalékos hiány mutatkozott.121 A lakosság a megmaradt roncsokból, alkatrészekből állította össze a gépeket, hogy a munkákat el tudják végezni. A nehezen beszerezhető üzemanyagból — többek között — Lepsényben és Mezőszentgyörgyön sem volt semennyi készleten. A már ősszel bevetett földeket a tankok és harci gépek kitaposták. Sárosdon például szinte az egész határ bunker, lövészárok és lövegállás volt.122 A földek el- aknásítása különösen súlyos és veszélyes problémát jelentett. Fejér vármegye alispánja 1945-ben készült jelentése szerint a földművelés nehézségeihez hozzájárult az a körülmény is, hogy a harcok után a vármegyében 32 község határa volt elaknásítva, és naponta történt robbanás kint a földeken a mezőgazdasági munkát végzők között.123 Székesfehérvár határában is nehezítették a tavaszi munkák megindulását az elhagyott aknamezők. A város határának 13 690 hold szántóterületéből a háború után 3150 hold teljesen használhatadan, gránáttölcséres, bunkeros és lövészárkokkal teljesen átszabdalt terület volt, ezen felül több részét aknamezők és robbanótestek borították. Székesfehérvár határának területén 1945. december 1-ig a különböző aknaszedő különítmények 81 931 darab robbanótestet tettek ártalmadanná. A határ elaknásítása az anyagi károsodáson felül súlyos áldozatokat is követelt, ugyanis az aknák eltávolítása és az egyengetési munkálatok közben 58 katonai személy és 52 civil vesztette életét.124 A falvak körül is hasonló állapotok uralkodtak, Mányon a határ harminc százaléka aknás terület, húsz százaléka pedig lőállásos, lövészárkos, futóárkos, óvóárkos és tankcsapdás föld volt. Ezért szinte naponta szedték áldozataikat az elaknásított területeken szétszórt és fel nem robbant lőszerek. Ezen túlmenően az 1944-ben bevetett területek a harcok alatt hatvan százalékig tönkrementek.125 A települések jegyzői 23
