Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - A háború civil áldozatai Fejér megyében
könyvek szolgáltatnak a történésekre vonatkozó információkat.70 A Gánttól északra fekvő falu férfilakosságát 1945. március 16-án mészárolta le a Vörös Hadsereg egy máig nem azonosított71 alakulata. A kistelepülésen a kérdéses időszakban mintegy húsz sváb család élt. A környéken a front majd három hónapra megrekedt, ezalatt a Vértes erdőségeiben felderítő alegységek tevékenykedtek, akik — főleg szovjet részről — a környező települések lakosságától nemegyszer erőszakkal szerezték be a szükséges élelmiszert. Az erdőben az elhagyott, vagy ritkán igénybevett erdész-, vadászházakat használták bázisul, az ide húzódott, bevonulási parancsot megtagadó környékbeli férfiakat „túszul” ejtve és őket futárként, élelmiszer-beszerzőként használva. A polgári lakosságot a szovjetek fenyegették, amennyiben a tartózkodási helyüket elárulják, annak beláthatadan következményei lesznek. A zaklatást megunva az egyik ilyen felderítő egység tartózkodási helyét a környékbeli lakosság a magyar katonaságnak bejelentette, akik sikertelen kísérletet tettek elfogásukra. Az akció során a szovjetek egy fő kivételével elmenekültek, ám később a sebesülten elfogott katonának is sikerült megszöknie. A visszaemlékezók elmondása szerint ő tért vissza 1945. március 16-án, és alakulatával bosszúból kivégezték Kápolnapuszta férfilakosságát. A másik verzió szerint a településen már civil ruhában bujkáló magyar katonák tüzet nyitottak a beérkező szovjetekre, és ezt megtorlandó került sor a kivégzésekre. Az események pontos rekonstruálása ma már nem lehetséges, az azonban tény, hogy a szovjet csapatok ártadan, nem hadviselő polgári lakosokat gyilkoltak le 1945. március 16-án Kápolnapusztán. A kápolnapusztai eseményekhez hasonló eseménysor játszódott le a Zámoly községhez tartozó Borbálapusztán is. A közigazgatási iratok között erre sem találunk utalást, ez alól ismét a halotti anyakönyvek képeznek kivételt, ahol rögzítették az áldozatok adatait.72 1945. januárban a beérkező szovjet alakulatok a pusztán állatgondozás miatt hátramaradt gazdasági cselédeket — köztük egy apát fiával együtt — kivégezték.73 A nyolc férfit (a legfiatalabb 25, a legidősebb hatvanéves volt) feltehetően partizánnak, felderítőnek, kollaboránsnak nézték a szovjetek, és ezért kellett meghalniuk. Ugyancsak a szovjeteknek esett áldozatul Zámoly környékén hét búcsi levente is.74 A meggyilkolásuk körülményeiről információval nem rendelkezünk, az áldozatok közül a legfiatalabb 18 éves, a legidősebb 21 éves volt.75 Székesfehérváron sem kímélték sem a német, sem a bevonuló szovjet csapatok a lakosságot. Székesfehérváron a harci cselekmények alatt számtalan gyilkosságra került sor. Ezek egy része ismét csak a visszaemlékezésekben szerepel, kisebb hányaduk bukkan fel csupán a hivatalos iratok lapjain is. Ismét az anyakönyvek nyújthatnak számunkra némi elképzelést a pusztítás mértékét illetően.76 A kivégzések esetében nagyon sokat számít, hogy mikor történt az anyakönyvi bejegyzés. Amennyiben az eseményeket követően rövid idővel, akkor feltüntették az elkövető származását is (orosz vagy német). Ha később, akkor már csak azt, hogy agyonlövés vagy fejlövés történt. Az időben előrehaladva sokszor már ezt sem jegyezték be, a halál okaként csupán azt rögzítették, hogy „ismeretien”. Ezért nagyon nehéz a polgári lakosság ellen elkövetett kivégzéseket, gyilkosságokat az anyakönyvekből rekonstruálni. A tanul77
