Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - A háború civil áldozatai Fejér megyében
mányban csak a golyó általi haláleseteket vizsgáltuk, de nem tudtuk elkülöníteni a harci cselekmények során bekövetkezett „véletien” lövés okozta halálesetet a szándékos kivégzésektől, gyilkosságoktól. Az egyéb módon elkövetett gyilkosságok (például kézigránát, robbantás stb.) vizsgálatára az anyakönyvek már végképp nem alkalmasak, így ezek rekonstruálására e forráscsoport felhasználásával kísérletet sem tettünk. Székesfehérvár esetében a háború következtében (robbanás, agyonlövés, stb.) elhunytak és anvakönyvezettek száma összesen 2282 fő, ebből a polgári áldozatok száma 839 fő (közülük 67 fő a 18 éven aluliak száma), a holokauszt áldozata lett 827 fő (közülük 123 fő 18 év alatti). Katonaként a város lakosai közül 277 fő halt meg, míg 339 fő hunyt el a városi harcok során. Hangsúlyozandó, hogy az áldozatok száma ennél nagyságrendekkel nagyobb, itt csak az anyakönyvezett és név szerint ismert áldozatok összesített adatát közöljük. A korábban ismertetett kápolnapusztai kivégzésekhez hasonló eseményre került sor 1945. március 23-án Székesfehérváron is. A bevonuló vöröskatonák a Rác utcában házról házra járva elsősorban italt és nőt kerestek. Az egyik házban az erőszakosan fellépő háromtagú járőr két katonáját a lakosok dulakodás közben megölték. Harmadik társuk elmenekült, és a történteket feletteseinek jelentette. A még aznap visz- szatérő szovjet katonák az utca pincéiben megbúvó, a korábbi eseményekben semmilyen szerepet nem játszó polgári lakosságot az utcára terelték, a férfiakat felsorakoztatták, majd agyonlőtték. A kivégzésnek — mai ismereteink szerint - 12 halálos áldozata volt, egy 17 éves fiú pedig megsebesülve ugyan, de túlélte azt.77 Az öngyilkosságok számának emelkedésére vonatkozóan is vannak adataink, jellemző példa dr. Sz. E. esete, aki 1944. december 26-án, miközben a szovjetek utasítására a magyar hatóságok megkísérelték letartóztatni, méreggel öngyilkosságot követett el. Az elhunytat a letartóztatást végző magyar detektív és két katona temette el a lakóháza kertjében.78 A szovjetek és németek viselkedésére vonatkozóan vidéken is hasonló tapasztalatai voltak a lakosoknak. Móron, ahol sok sváb élt, különösen kiugró a szovjet katonák által elkövetett atrocitások száma. Ebben az esetben is viszonylag kevés dokumentum áll rendelkezésünkre a háború alatt elkövetett visszaélésekről, főleg visszaemlékezésekre, szemtanúkra, illetve az anyakönyvi bejegyzésekre tudunk támaszkodni. Az anyakönyvek alapján a móri áldozatok száma összesen 387 fő, ebből 250 fő a civil áldozat (32 fő 18 év alatti), 47 fő a holokauszt áldozata (nyolc fő volt 18 évnél fiatalabb) és 48 fő hunyt el katonaként. 42 fő más illetőségű lakost is itt anyakönyveztek, akik a háború következtében hunytak el (például kettő katonaszökevény honvédőt akasztottak fel 1945. január 8-án). 1945. március 18-án, Mór szovjet megszállásának, illetve a grófi család79 kivégzésének napján, a településen 53 főt lőttek agyon (a meggyilkoltak közül 10 nő volt) és négyen egyéb harci sérülés áldozatai lettek. 1945. március 19-e és 24-e között 47 fő (közülük 16 nő) halt erőszakos halált, akik közül 45-öt agyonlőttek, egyet agyonszúrtak, és csak egy fő halt meg bombarobbanás következtében. Ezt követően csökkent az áldozatok száma, 1945 végéig 25 fő halt erőszakos halált, közülük öt ember 18
