Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)

Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről

Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről

hez egyre közeledő háború miatt ezen pénzt, amely közgyűlésünk határozata értelmében a Székesfehérvári és Fejér Megyei Takarékpénztárban volt elhelyezve gyümölcsöző betétként, kivettük a takarékpénztárból és a Postatakarékpénztár csekkszámláján helyeztük el 100 000 pengő kivételével, amelyet a vármegye akkori alispánjának utasítása folytán az árvaszék elnöke volt kénytelen magához venni, és amely összeget később szabályszerűen be is szolgáltatott a vármegye számvevőségéhez.

Ebből a pénzből a háborús események következtében 50 000 P elveszettnek tekinthető. A többi pénz azonban teljes egészében megvan, csak - sajnos - a háború okozta infláció következtében most már alig jelent [valamit], jóllehet sok esetben ezek az árvapénzek az egyes kiskorúak és gondnokoltak egész vagyonát jelentik, tehát a pénz elértéktelenedése reájuk nézve katasztrofális veszteséget jelent.

Reméljük azonban, hogy a demokratikus új magyar kormányzat belátja és megérti azt, hogy az élet elesettjeit és gyámoltalanjait önhibájukon kívül, olyan kárnak érni nem szabad, ami reájuk nézve anyagilag helyrehozhatatlan kárt jelentene. Reméljük, sőt biztosra vesszük, hogy a legfelsőbb kormányzat fog valami megoldást találni a reparációra20 nézve, és hogy nem fog megismétlődni a múlt világháború utáni azon sajnálatos és eléggé el nem ítélhető állapot, amikor a gyámpénztárakban elhelyezett árvavagyonok teljesen elértéktelenedtek a koronaromlás következtében, aminek során azután tekintélyes árvavagyonok váltak teljesen semmivé a szociális felfogás nagyobb dicsőségére.

Az árvaszék elnöke még a nyár folyamán előterjesztést is tett e tárgyban a magyar belügyminiszter úrhoz aziránt, hogy valami megoldást kell keresni és találni arra, hogy az egyre fenyegetőbb infláció következményeitől meg lehessen óvni az árvapénzeket, azonban felterjesztésére válasz máig sem érkezett, és ezen ügyben még semmi sem történt a legfelsőbb kormányzat részéről.

A székesfehérvári adóhivatal, mint [a] gyámpénztárban elhelyezett értékpapírok és drágaságok, annak ellenére, hogy minden lehető intézkedést megtettünk aziránt, hogy azokat meg lehessen menteni az érdekeltek javára, teljes egészükben elveszettnek tekinthetők, ami által az egyes kiskorúakat és gondokoltakat szintén tekintélyes kár érte. Tekintve, hogy a vonatkozó iratok, főkönyvek és segédkönyvek is megsemmisültek, ez idő szerint még azt sem tudjuk megállapítani, hogy név szerint mely kiskorúakat és gondnokoltakat érte károsodás, és mely értékek mentek veszendőbe.

A hosszú lejáratú és leginkább kisembereknek nyújtott és a törvényben meghatározott ingatlanfedezettel bíró gyámpénztári kölcsöneink helyzete a következő: az 1944. év végén még 55 gyámpénztári adósunk volt, és a nekik adott eredeti kölcsönök összege névértékben 208 400 pengőt tett ki, amely kölcsönökből kifizetetlen volt 106 940 P 42 f. A nagyfokú pénzromlás előnyeit kihasználva, adósaink természetesen siettek kölcsönüket részben, vagy egészben kifizetni, úgyhogy 1945. év végén már csak mindössze 23 adósunk maradt, és a hátralékban lévő kölcsönök összege 32 529 P 72 f-t tesz ki.

Az árvaszék ügyforgalma az 1945. év folyamán 1945. év december hó 15 napjáig bezárólag a következő volt.

Elnöki iktatóba érkezett és elintézést nyert 70 ügydarab.

A rendes árvaszéki iktatóba érkezett 3801 ügydarab.

Ebből 1945. december 15-ig elintézést nyert 3801 ügydarab.

Az előadóknál 1945. évi december hó 15. napján tehát elintézetlen ügydarab nem volt.

57