Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)

Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről

Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1945. évről Nagy lépésekkel haladt előre a gyümölcstermelés. A tagegyesületnek módjában volt fjoldművelésügyi] m[inisztériumi] támogatással egy fél - 1 kat[asztrális] holdra ingyen gyümölcsfákat kiosztani telepítési célokra. A nyári feldolgozáshoz, a lekvárfőzéshez be­főzési cukrot juttatott a gazdáknak. Téli tanfolyamokon képezték ki a gyümölcstermelő­ket a modern gyümölcsfavédelemre, az értékesítés és csomagolás kényes feladatára. Ez a munka zavartalanul folyt egészen az 1944. évi októberi gyászos eseményekig. Azután lépésről lépésre nehezebb lett a gyümölcstermelők helyzete. A háború közel­sége miatt szó sem lehetett téli védekezésről, viszont a szétrobbanó lövedékek sohasem tapasztalt károkat okoztak. Ehhez járult sok helyen a tüzérség által végzett rombolás, a gyümölcsfák kivágása. A felszabadítás után annyi munka várt a gazdákra, hogy a gyümölcstermelést kénytele­nek voltak elhanyagolni. Igen sok községben heteket vett igénybe az emberi és állati hul­lák [eljtemetése, a lakóházak helyreállítása és a legszükségesebb feltételek helyreállítása, amelyek az emberi élethez feltétlenül szükségesek. Ezt követőleg a mezőgazdasági munkák foglalták el a termelők teljes idejét úgy, hogy a gyümölcsösökbe csak azért mentek, hogy a termett gyümölcsöt leszedjék. Ez bűnül nem tudható be, [az] a szerencsétlen körülmények következménye. A földreform kapcsán a nagyobb gyümölcsösöket 200 négyszögöl - 1 kat[asztrális] holdas parcellákban szétosztották. Ezeknek tulajdonosai szintén csak annyiban működtek közre a gyümölcstermelésben, hogy a termett gyümölcsöt leszedték. Sajnálatos, de meg kell állapítanunk, hogy a felosztott gyümölcsösök tulajdonosai nem értek tudatára annak, hogy szövetkezet alakítása nélkül nem életképesek. Nem kell nagy fantáziával rendelkez­ni, mindenki előtt világos anélkül is, hogy egy gazda, akinek jutott 10 gyümölcsfa, nem fogja tudni beszerezni azokat a védekező eszközöket, amelyek nélkül gyümölcstermelés el sem képzelhető. Szövetkezeti alapon működve pl. egy permetezőgép beszerzése nem az egyént, hanem a közösséget terheli, és így a költségek is arányosan megoszlanak, viszont a permetezőgéppel az egész gyümölcsös lepermetezhető. A gyümölcsértékesítésnél is igen nagy jelentősége van a szövetkezetnek, mert hiszen általa kikapcsolható a közvetítő kereskedelem, amely köztudomás szerint a hasznot a gazdák helyett a múltban is zsebre tette. Ezek a felosztott gyümölcsösök kivétel nélkül szakemberek irányítása alatt állottak, ma viszont olyan gazdák tulajdonába aprózódtak, akik csak a legszerencsésebb esetben végeztek a gyümölcsösben részleges munkákat. Át­tekintésük a gyümölcsös évi munkálatairól nincsen. Hozzá nem értés következtében a munkák nem lesznek elvégezve, mint ahogyan ezt tapasztalhattuk is. Ez pedig a gyümöl­csösök pusztulását fogja maga után vonni. [Az] 1945. évben végzett kiszállások alapján az illetékes szervek megállapították, hogy a gyümölcsfák 50 [százalékja Fejér megyében elpusztult. A fennmaradtak is több-kevesebb sérülést szenvedtek. Ezek a sebek - sajnos - még ma is kezeletlenül vannak. Az almafákon a sebeket belepte a vértetű, a csonthéja­sokon a mézgásodás következtében keletkeztek helyrehozhatatlan károk. Az ágcsonkokat nem vágták le, dacára annak, hogy az alispáni körrendeletek a vezetőjegyzőket erre több ízben intették. Úgy látszik, hogy még nem érzik a nép minden rétegében a gyümölcster­melés fontosságát. Pedig azaz irányzat, amely Magyarországot Európa gyümölcsöskertjé­vé igyekezett átvarázsolni, nagyon is józan gondolkodás eredménye volt. A háború előtti években a búzatermésünk a külföldi konkurencia miatt nem volt értékesíthető, és az erre 32

Next

/
Thumbnails
Contents