Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Székesfehérvár polgármesterének 1947. évi jelentése
Székesfehérvár polgármesterének 1947. évi jelentése Székesfehérvár, 1947. december 16. Tisztelt Törvényhatósági Közgyűlés! 1946. év végén előterjesztett polgármesteri jelentésemben városunknak és városunk köz- igazgatásának helyzetéről a felszabadítás időpontjától eltelt másfél esztendő eseményeinek képét tártam [a] mélyen tisztelt közgyűlés elé. Jelentésem megtétele óta ismét eltelt egy esztendő, amelynek során folytattuk erőfeszítéseinket abban az irányban, hogy a háború következményei által súlyosan megkárosodott városunk újjáépítését és a város köz- igazgatási hatóságának munkásságát eredményekben előbbre vigyük. Midőn e jelentésemet szerkesztem, a folyó naptári év még nem zárult le, és éppen ezért pontos, számszerű adatokat nem is áll módomban a közgyűlés elé tárni, de mert szándékomban áll e naptári év minden mozzanatát számokban is feldolgozni, engedtessék meg, hogy most az elmúlt esztendő kiemelendő eseményeiről csupán általánosságban számoljak be, míg ez év eseményeinek számszerű feldolgozását a jövő év első rendes közgyűlésén tárjam a közgyűlés elé.1 Az 1947. naptári év nemzetünk életében és demokráciánk fejlődése terén rendkívül nagyjelentőségű. Azok az események, amelyek ebben az esztendőben történtek, városunkat is, mint a nemzet testének egy részét mélyrehatóan érintették. Legyen szabad megemlékeznem itt elsősorban arról a nagy horderejű eseményről, amely a Magyarországgal, Romániával, Jugoszláviával és Finnországgal megkötött békeszerződések ratifikációs okmányainak 1947. évi szeptember hó 15. napján Moszkvában történt letétbe helyezésével kapcsolatos. E történelmi tény visszaadta nemzetünk teljes szuverenitását és biztosította önrendelkezési jogunkat. Ezáltal hazánk nemzetközi jelentőségében meggyarapodva, teljes jogon illeszkedhet a demokratikus nemzetek nagy közösségébe.2 Reméljük, hogy a most folyó londoni külügyminiszteri konferencia3 a világbéke terén szükséges további úton jelentős előrehaladást ér el, s ezzel szolgálja a bűnös múlt végleges felszámolása mellett a nemzetek közötti bizalom helyreállítását és a béke megszilárdítását. Hazánk belpolitikai élete terén visszapillantva az elmúlt esztendő eseményeire, úgy érzem, nem mehetünk el szó nélkül a demokráciánk létét veszélyeztető összeesküvések mellett sem.4 Ennek a nemzet létét veszélyeztető gálád merényletnek felszámolása nagyban hozzájárult politikai életünk megszilárdulásához. Ugyancsak meg kell emlékeznünk az augusztus hó 31. napján lezajlott országgyűlési képviselőválasztásokról,5 és meg kell állapítanunk, hogy törvényhatóságunk és városunk közigazgatási szervezete az ezzel járó rendkívüli munkát a legteljesebb odaadással és pártatlansággal, kifogástalanul végezte el, s ennek a felelősségteljes, komoly munkának is tulajdonítható, hogy nálunk a választások zökkenőmentesen és zavartalanul bonyolultak le. Jelentőségében ma még szinte felmérhetetlen az a munka, amit a koalíciós pártok a hároméves terv megalkotásával és az augusztusi választások után összeült új országgyűlés e terv törvényerőre emelésével végzett.6 A kezdeti nehézségek kiküszöbölése után ennek a munkáspártok által kezdeményezett és az egész nép által örömmel fogadott grandiózus tervnek nagyszerűsége most kezd kibontakozni. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy 174 WkV
