Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1947. évről
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1947. évről Legnagyobb munkánkat ez idő szerint a házasságon kívül született gyermekek családjogi helyzetének rendezése tárgyában megjelent 1946. évi XXIX. te.4 végrehajtása adja. Az új törvény olyan új feladatkörrel bízza meg az árvaszéket, amelynek helyes lebonyolítása feltétlenül megkívánja az árvaszék minden egyes előadójától nemcsak a kifogástalan jogászi felkészültséget, hanem annyi és olyan minőségű munkát is, amely jóval meghaladja az árvaszék mostani kisebb létszámú tisztviselő karának munkalehetőségét. Pontos számadatokat ez idő szerint még nem tud adni az árvaszék ezen törvénycikk végrehajtásával kapcsolatban, az azonban máris nyilvánvaló, hogy sok százra fog rúgni azon törvényesítések száma, amelyeket az árvaszéknek kell lebonyolítania a törvény végrehajtása során. Maga az eljárás igen sok idejét veszi igénybe az árvaszéknek, mert az esetek tekintélyes részében szóbeli tárgyalást kell tartani, ami pedig a többi ügyek intézésében tekintélyes visszaesést jelent, mert a szóbeli tárgyalások lebonyolítása köztudomásúlag sokszor igen tekintélyes időt vesznek igénybe. A szóbeli tárgyalások eredménye azonban meglepően jó, úgyhogy az általunk lefolytatott tárgyalások igen nagy része meghozza a kívánt eredményt és elkerülhetővé teszi a hosszadalmas pert. Az atyaság megállapítása iránti perek azonban az eredményes szóbeli tárgyalások ellenére is természetesen végleg nem lesznek elkerülhetők, úgyhogy az ezres tömegű ilyen ügyekben bizonyára igen sok lesz azon eseteknek száma, amelyekben a bírósághoz kell fordulni. Ezeknek a pereknek a vitele és lebonyolítása azután hatalmas munkát ró vármegyei tiszti főügyészünkre, aki kellő segéderők nélkül, aligha fogja tudni azokat gyorsan lebonyolítani mostani helyzetében, márpedig ezen perek sürgős lebonyolításához az érdekelt feleknek fontos és sürgős, erkölcsi és anyagi érdekei fűződnek. Ezen új feladatkörrel kapcsolatban az árvaszék munkája annyiban is megszaporodott, hogy az így törvényesített gyermekek tartásának és elhelyezésének kérdése is gyámügyi hatáskörbe került, ellentétben az eddigi rendszerrel, amely bírósági hatáskörbe utalta ezeket az eseteket. Ismét új munkakör, amelyekkel jó szívvel és szeretettel foglalkozik az árvaszék, a baj azonban ott van, hogy az árvaszék létszáma túl kevés ahhoz, hogy az erősen megszaporodott ügyekkel úgy tudjon foglalkozni, ahogyan ezt szeretné és ahogyan erre szükség volna. Az 1946. évi XXIX. tc-kel kapcsolatban meg kell még említeni, hogy rendelkezéseiben, de főleg végrehajtási utasításaiban eléggé komplikált törvény igen nagy munkát ró nemcsak az árvaszékekre, de az egyes anyakönyvvezetőkre is, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy tartani lehet attól, hogy az anyakönyvezésekkel kapcsolatban éppen ezért több hiba is fog történni. Az árvaszék azonban arra törekszik, hogy ezen a téren is elejét vegye az esetleges tévedéseknek azzal, hogy a legnagyobb készséggel áll rendelkezésére az anyakönyvvezetőnek, akik a nehezebb és komplikáltabb kérdésekben bátran fordulhatnak az árvaszékhez útbaigazítás végett. Közgyámjaink tevékenysége és ügybuzgalma ellen - csekély kivétellel - érdemleges kifogást nem emelhetünk. Tehetségükhöz és lehetőségeikhez képest igyekeznek teendőiket híven és lelkiismeretesen ellátni. Az ideális helyzet mindenesetre az lenne, ha végre sikerülne megvalósítani a hivatásos közgyámi intézményt, mert a kellő szakképzettséggel rendelkező és élethivatásként működő közgyámokkal lehetne csak igazán ideális gyámügyi közigazgatást csinálni.
