Bödő István – Czetz Balázs: „Ígéretekből nem lesz demokrácia!” Dokumentumok Fejér megye történetének tanulmányozásához 1945–1948 - Fejér megyei történeti évkönyv 29. (Székesfehérvár, 2009)

POLITIKAI, TÁRSADALMI VISZONYOK FEJÉR MEGYÉBEN 1945-1948

A november 4-én tartott törvényhatósági bizottsági ülésen bírálták el a beérkezett al- ispáni pályázatokat. A hat jelölt közül hárman (köztük Szirbik Ferenc is) pályázatukat visszavonták. A kommunista párt Szirbik személyét, népszerűsége ellenére sem tartotta alkalmasnak az alispáni poszt további betöltésére,85 és új, a megyében ismeretlen jelöltet állítottak. A három pályázó közül dr. Kispéter István 42, dr. Kalauz Ferenc árvaszéki elnök 29 szavazatott kapott, míg dr. Bacsák Kálmán volt somorjai főszolgabíróra egy voks sem jutott. Dr. Kispéter István szegény paraszti családból származott, munka mellett magánúton érettségizett és végezte el a jogi egyetemet. 1945. áprilisban lépett be a kommunista pártba, 1946 novemberéig a szegedi polgármester titkára volt, majd pártutasításra jött Fejér megyébe, és foglalta el az alispáni széket. Beiktatását követően a kisgazdapárti képviselők reményüket fejezték ki, hogy az új alispán pártpolitikai kötődése ellenére a vármegye ügyeiben pártsemlegesen, részrehajlás nélkül jár el.86

1946 nyarán ismét a közigazgatás megtisztítását célzó intézkedésekre került sor. A közigazgatásban dolgozók létszámát az úgynevezett B-listázással igyekeztek az ország szükségleteinek és eltartó képességének mértékére csökkenteni.87 Tekintve, hogy az 1945 után elcsatolt területeken az alkalmazottak munkaviszonya nem szűnt meg automatikusan és ők továbbra is kapták a fizetésüket. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a közalkalmazotti létszámot az 1938-as szintre csökkentik. A végrehajtás során azonban a pártpolitikai szempontok kerekedtek felül. Elsősorban a kommunista párt használta fel arra a B-lis- tázást, hogy eltávolítsák a velük nem szimpatizáló közalkalmazottakat. A közigazgatás minden szintjén igyekezett a kommunista párt a kádereit megtartani, a más pártok zászlaja alatt politizálókat pedig eltávolítani. Ennek a folyamatnak a végén országosan mintegy 100 000 állami alkalmazott volt kénytelen új munkát keresni. Mindezek ellenére 1948- ban még mindig túlnyomó többségben voltak azok az állami alkalmazottak, akik a „régi” rendszerben jutottak az állásukhoz. A fordulópontot a tanácsrendszer bevezetése hozta. 1950 októberétől a közigazgatás személyi állománya minden szinten kicserélődött.

Fejér megyében és Székesfehérváron az elbírált alkalmazottak száma 1141 fő volt, ebből elbocsátottak 589 főt (51,62 százalék), állásában meghagytak 552 főt (48,37 százalék). A 97 vármegyei alkalmazott közül B-listára került 46 fő (47,42 százalék), az 507 községi alkalmazott közül 261 fő (51,47 százalék), a 14 számvevőségi alkalmazott közül 6 fő (42,85 százalék), a 35 kórházi alkalmazott közül 9 fő (25,71 százalék).88 Mind a megyében, mind a városban a túlkapások jellemezték a B-lista összeállítását, így például a városházán a tisztviselők 60 százalékát (243 főt) elbocsátották.89 Egyes hivatalokban nem maradt egyetlen szakember sem, ezért a munka teljes mértékben megbénult. A községekben nemegyszer olyan jegyzőket is B-listáztak, akik munkáját közmegbecsülés övezte, nem meglepő tehát, hogy a településeken aláírásgyűjtések indultak az érdekükben. A kialakult helyzet tarthatatlanságát felismerve ötösbizottság (A kisgazdapárt, a kommunista párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a szakszervezet képviselőiből állt) revideálta a megyei és városi B-listákat majd a szükséges munkaerőt állásában meghagyta. A Belügyminisztérium létszámcsökkentést felülvizsgáló miniszteri bizottságot állított

(MKP). Ezzel párhuzamosan a tanács tagjai közül is több földműves származásút lecseréltek MKP és SZDP tagokra. A tag- illetve elnökcsere tiltakozást váltott ki mind a kisgazda-, mind a parasztpártból és a FÉKOSZ valamint a Parasztszövetségből is.

85 104. sz. dokumentum.

86 103. sz. dokumentum.

87 Az igazolóbizottságok működése nem hozta meg a kívánt eredményt, így újabb adminisztratív létszámcsökkentéssel igyekeztek a közigazgatást megtisztítani a „régi rend” alkalmazottaitól.

88 86. sz. dokumentum.

89 Kopasz Gábor: i. m. 91. old.

18