Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
A TERRITORIÁLIS SZIMBÓLUMHASZNÁLAT JOGI HÁTTERE MAGYARORSZÁGON
A territoriális szimbólumhasználat jogi háttere Magyarországon Somogy vármegye címere, 1498 (nemzetijelkepek. hu) bírái, a káptalanok és a konventek pecsétjeit. Ezeken felül utalt a (szabad királyi) városok és a mezővárosok hitelt érdemlő pecsétjeire is.8 Werbőczy még nem tett említést a vármegyék és a községek pecsétjeiről; előbbiek pecséthasználatának alapjait az 1550. évi LXII. törvénycikk vetette meg, utóbbiak a községbírói szervezet működése során az ő korára terjedtek el számottevően. A címerek megalkotása azonban utóbb egyszersmind jogi követelménnyé vált a magyar közjogban, hiszen egy-egy település, de különösen a joghatóságok (szabad királyi városok, vármegyék és szabad kerületek) az általuk kiadott hivatalos iratokat címeres pecsétnyomóval hitelesítették. Ez némiképp ellentétben áll a magyar közjogi fejlődés nemesi családok címerhasználatára vonatkozó irányával, erre nézve ugyanis a középkori magyar törvények nem tartalmaztak előírást. Mi több, a középkori magyar jogrend és joggyakorlat összegzője a Hármaskönyvben a magyar címerjogra nézve az alábbiakat rögzítette: „Nemesi Czímer nem szükségképpen megkívántató a’ Nemességre nézve, egyedül csak annak díszére szolgál".9 A vármegyéknél azonban a hitelesség követelménye miatt módosultak a körülmények, s a királyi vármegyék felbomlása után a nemesi vármegyéknek szükségképpen kellett ezzel a lehetőséggel élniük. A vármegyei szimbólumok elterjedése a török előnyomulása következtében nem válhatott általánossá, kialakulásuk nehézkesen haladt előre az 1550. évi LXII. törvénycikk szentesítéséig, amely - utalva Somogy vármegye pecséthasználati gyakorlatára - a jelképhasználat alapjait vetette meg, amennyiben elrendelte: a vármegye nevében kiállítandó okleveleket - nyomatékosan rögzítve - egy pecsét alatt kell kiadni: „1550. évi LXII. törvénycikk - arról, hogy - minden vármegyének legyen pecsétje, a melyet az alispánok és szolgabírák meg esküdttársak pecsétéi alatt szekrényben kell tartani. Ezenkívül határozták, hogy azoknak a különböző alkalmatlanságoknak az elkerülése végett, a melyek a vármegyékben eddigelé többször azért fordultak elő, mert a pecsétek bizonytalanok és ismeretlenek voltak, jövőre a vármegye nevében kiadandó leveleket a királyi felség kegyes engedélyéből egy pecsét alatt adják ki, a mint ez Somogy vármegyében történik. 1. § A mely pecséteket, miután azokat megnyerték és elkészítették. minden egyes vármegyében az alispán, szolgabírák és esküdttársak pecsétéi alatt szekrényben vagy ládában tartsanak és onnan csak akkor vegyenek ki, a mikor törvényszék tartása alkalmával a vármegye nevében valamely levelet kell megpecsételni. 2. § És ezeket a leveleket az alispánok, szolgabírák vagy esküdttársak, vagy közülük azok, a kik írni tudnak s egyszersmind a jegyző írják is alá.’’10 Szatmár vármegye szétszedhető pecsétje, 1468-1722 (Bárczay, 1897. 19. p.) 89
