Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
A TERRITORIÁLIS SZIMBÓLUMHASZNÁLAT JOGI HÁTTERE MAGYARORSZÁGON
Sigillum Comitatus Albensis Korábban ugyanis egyes vármegyék (Közép- Szolnok, Kraszna, Máramaros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Ugocsa) szétszedhető pecséteket használtak, amelyek címerábrát nem tartalmaztak, csupán a vármegye elnevezését. Elemeit egy-egy szolgabíró birtokolta, s amennyiben a hitelesítéskor egyikük nem volt jelen, a kiadványt nem lehetett megerősíteni. A jogszabály megalkotása előtt csupán Fogaras vidéke, Hunyad, Somogy és Sáros vármegye rendelkezett címeres pecséttel.11 Az imént vázolt gyakorlat természetesen azt is magával vonta, hogy a vármegyei oklevélkiadás lényegesen nehézkesebb volt, mint a hiteles helyi. A több személy jelenlétét megkövetelő pecsételési gyakorlat - kiváltképp háborús körülmények között - csaknem lehetetlenné tette a vármegyei jogszolgáltatás működését. A nehézségek megszüntetését vetítette elő a vármegyék közhitelű pecsétjének elkészítését elrendelő 1550. évi jogszabály. Fogaras vármegye címere, 1876 (Csáky, 1995. 97. p.) Sáros vármegye címere, 1839 (Csáky, 1995. 121. p.) A törvény intentiójaként 1550. február 12- én kiadott királyi leirat továbbá elrendelte, hogy minden vármegyének külön címert, címerjelvényeket és pecsétet kell adni. Pusztán feltételezhető, hogy az akkoriban török hódoltság alatt nem álló valamennyi vármegye részesült címeres pecsétadományban. A törvény, később a végrehajtási rendelkezésként értelmezendő leirat részletesen szabályozta a vármegyei signumok alkalmazását, ezzel szoros összefüggésben azok címerhasználatát. Az oklevél tanúsága szerint az uralkodó hozzájárult, hogy minden egyes vármegyének külön címert, címerjelvényeket és pecsétet („dignaremur singulis comitatibus arma, seu Insiguia, atque sigillum speciale dementer dare") adományoz, hogy ezeket autentikus kiadványaik megpecsételésénél hitelt érdemlően használhassák. Egyúttal intézkedtek arról is, „hogy azon pecsét egy dobozban vagy ládikában az alispán, szolgabírók és esküdt nemesek pecsété alatt őriztessék és azokból máskor ki ne vétessék, hanem csak a bírói székek idejében, midőn bizonyos levelek a
