Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
CÉHZÁSZLÓK
CÉHZÁSZLÓK* „Minden [...) böcsületes [...] céhnek mestere, mester legények, taniló inasok, minden esztendőben űrnapon, és annak octávájáigh regrél szokás szerinth istennek dicséretére gyülekezzenek, azután az maga céhbéli zászló alatti kki keresztény ájtatossággal processióval járjon’’1, ugyanis „minden katholikus czéhbeliek egy legény által könnyen vihető zászlójukkal múlhatatlanul meg jelenni tartoznak".2 A XIX. és a XVIII. század elején keletkezett céhlevelek, amelyekből idéztünk, arra utalnak, hogy a céhzászlók alapvető rendeltetése - valójában már a XVII. század elejétől - Magyarországon is az úrnapi körmeneteken való részvétel. Az eredetileg világi, hadi rendeltetésű céhzászlók Magyarországon is szerepet kaptak az egyházi processiókon: a feltámadási és úrnapi körmeneteken saját zászlójuk alatt vonultak fel az iparos céhek. A reformáció idején ugyan ezek természetszerűleg szüneteltek, de az ellenreformáció kezdetével az egyház s az állam rendelkezései általánosan előírták az egyházi körmeneteken való részvételt. A XVII. század elejétől a céhek városvédő, fegyveres szerepe háttérbe szorult, a céhzászlók külső megjelenése folyamatosan egyházi jellegűvé alakult. Ennek egyik legfőbb jellegzetessége, hogy a korábban hangsúlyos céhjelvények helyett a védőszentek, s egyéb bibliai jelenetek képei foglalták el a zászlókon a fő helyet. Az uralkodói-, ország-, vármegye-, város- és céhcímerek hangsúlytalan, „járulékos” szimbólummá zsugorodtak. A céhzászlókat már nem a céhek székházában, hanem a plébániatemplomokban őrizték. A céhzászlókról tehát fokozatosan lekopott a militáns szubsztancia, s kizárólag a felvonulások, de főképp a kör menetek egyházi díszjelvényeivé váltak. Hangsúlyozandó, hogy az évszázadokkal korábban kialakult szokások a céhek, majd az iparos testületek esetében is a XX. századig, az 1930-as, 1940-es évekig fennmaradtak, s élő gyakorlatot jelentettek. A céhzászlók funkciója következésképpen apránként ösz- szefonódott az ellenreformáció rekatolizációs törekvéseivel, az uralkodó dinasztia centralizációs politikájával, amelynek az egységes Sármelléki Patakmolnár Céh privilégiumának céhpecsétes oldala, 1818
