Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
meg vele. Ő vállalta a megbízatást. (Mint említettük fentebb, Horváth ugyan formailag nem viselt tisztséget a községi nemzeti bizottságban, gyakorlatilag viszont mintegy elnökként, első számú vezetőként járt el mindenütt: a közbizalom legitimálta tevékenységében. Horváth így vall a felkérésről: „Én tiltakoztam az ellen, hogy [Huszár Pál] a községi nemzeti bizottság elnökének tituláljon, mert nem voltam az, de rábeszélésére mégis elvállaltam, hogy levezetem a választást.") Csakhogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan a párt- és tanácsi vezetők szerették volna. Szinte mindenhonnan beérkeztek a képviselők, de mintha a falvakból érkezett küldöttségek összetétele más lett volna, mint azt a pártvezetés elképzelte! Az idő rendkívüli rövidsége folytán voltak néhányan köztük olyanok is, akik meghatalmazással sem bírtak: önjelölt delegátusok, akiket senki nem választott meg a faluja, önkormányzata, munkahelye képviseletére. (Ez éppenséggel a járási tanácsapparátusra ugyanígy érvényes.) Hatalmas hangzavar volt a nagyteremben, ahol több száz ember tartózkodott javarészt községi illetve munkahelyi küldöttként (így a pusztavámi bánya munkástanácsának küldöttei is), de voltak, akiket a személyes kíváncsiság hozott ide, és szép számmal voltak olyanok is, akik egyik kategóriába se tartoztak. A választások tisztaságát éppen az tette aggályossá, hogy a terem a résztvevők összetétele miatt sokakat inkább egy pártaktívaülésre, mintsem a nép által delegált küldöttgyűlésre emlékeztetett. Egyenruhás, oldalfegyveres rendőr- és honvédtisztek, pártapparátusi dolgozók, ismert kommunisták voltak ott Mór községből, csakhogy ezeket az embereket senki nem választotta meg küldöttnek. Őket a demokrácia szabályai szerint a móri nemzeti bizottság delegációja lett volna hivatva képviselni. így például részt vett Szabó Miklós, a gépállomás párttitkára, Mező Béla leváltott iskolaigazgató és felesége, Petró József gimnáziumi DISZ-titkár, és néhány egyenruhás rendőr- és honvédtiszt: Ulrich József százados, a kiegészítő parancsnokság politikai tisztje, a járási párt vb tagja, Sárvári János rendőr főhadnagy, alapszervi párttitkár is. Meghívottként jelen volt Klujber László országgyűlési képviselő, a pártbizottság másodtitkára is. Schiffer János tanár a községi nemzeti bizottság, Kapuvári Károly igazgató és Fokter Zsuzsa tanárnő a gimnázium küldötteként vett részt a járási nemzeti bizottság megválasztásán. Balogh Béla és Hübler József tanárok egy-egy általános iskolát képviseltek. (Arról, hogy a rendezvény mögött valójában a járási pártirányítás állt, Perschi Ottó balinkai bányamérnök bíróságon elmondott szavai is árulkodnak: „Kétségtelen, hogy a párt a gyűlés kezdeményezésében részt vett, mert engem a gyűlésre személyesen a párttitkár hívott meg.") A járási nemzeti bizottság választása a „kötelező rituálé" szerint vette kezdetét, a beérkezetteket Huszár Pál köszöntötte, majd a szót átadta az értekezletet egykét mondattal megnyitó Szekeres Sándornak, a Hazafias Népfront titkárának. 78 Ezután Horváth István állt fel, akinek a tisztsége szerint ismertetnie kellett volna a küldöttek névsorát, amikor a kivágódó ajtón a terembe rontott az önmagából ki78 Szekeres Sándor a forradalom leverése után Mór község tanácselnöke lett.
