Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
kelve kiabáló Onódy Tibor kisgyóni bányász egy népes küldöttség élén. Mögötte a bakonycsernyei, a kisgyóni, balinkai és bodajki küldöttek jöttek, mindannyian a balinkai bányászok zsúfolásig megtelt buszával érkeztek, némiképp megkésve. (Eljött a bányák képviseletében Walcz János, Perschi Ottó, Kukoda András, Dreska Imre is.) Onódy meg se állt a színpadon lévő elnökségi asztalig. Horváth István bírósági tanúvallomása szerint azt kiáltozta: „Árulás! A pártbizottság tagjai szabadon vannak, a pártbizottság épületét őrzik 79 , a gyűlésen felfegyverzett rendőrök ülnek, mi ez itt?" Vallomását így folytatta Horváth: „Onódynak mindenben igaza volt, közöttünk ültek a pártbizottság tagjai, fegyveres honvédek és rendőrök." Az Onódy Tibor által mondottakat Schiffer János később, a letartóztatása idején írt önéletrajzában lázító beszédnek nevezte. A jelenet felborzolta a kedélyeket, annál is inkább, mert Onódy kezdeményezésére a jelenlévők „igazoltatására" került sor. Ennek a célja nyilvánvaló módon az volt, hogy tisztázzák, ki milyen minőségben van itt. A tét a választások tisztaságán túl annak végeredménye volt. Onódy tökéletesen átlátott a szitán, kiválóan érezte meg, hogy a pártbizottság konspirációja következtében a párttagság túlreprezentált a gyűlésen, vagyis a megtartandó szavazás után a vezetés változatlanul a kommunisták kezében marad. Mindez tehát színjáték, porhintés! Onódy egyenként pellengérezte ki az elnökségi asztalnál ülőket, a jelenlévő kommunistákat, Mező Bélát, Ulrich Józsefet. Hangzavar támadt, az addig magabiztos párttagok egy részét elfogta a félelem. Mező Béláné tanúvallomása szerint élete egyik legrosszabb élményeként élte át ezt a napot. Számára a jelen lévő Ulrich százados mondata igazolta jogos félelmét, aki annyit súgott neki: „Nálam van még fegyver!" Onódy az ajtóba állította Sárvári rendőr főhadnagyot azzal, hogy az ajtón senki se ki, se be nem léphet, a gyűlést nem zavarhatja meg a továbbiakban senki. Mező Béla el akarta hagyni a termet, ebben azonban - valószínűleg felszólításra - éppen Sárvári akadályozta meg: többen is tartottak attól, hogy a kiváló szovjet kapcsolattal bíró orosztanár értesíti a helyi alakulat parancsnokát. A lezajlott, kétségkívül kínos jelenet a forradalom leverése után a pártpropaganda következtében teljesen eltorzulva maradt meg a kollektív emlékezetben. Géppisztolyosok terrorakciójáról szólt a fáma, negyven évvel később maga Horváth István is úgy emlékezett Onódy kellemetlen „nagyjelenetére", hogy az géppisztolyt szegezett a mellkasának, amit ő - máig érthetetlen bátorsággal - félre ütött 80 . Valószínűleg az események után tizenöt hónappal tett tanúvallomása áll közelebb a valósághoz. Eszerint „Onódynál és csoportja tagjainál láthatóan nem volt fegyver, fellépésük azonban olyan volt, hogy nem lehetett velük szembeszállni." A kedélyek a hangzavar elültével, az állítólag Kapuvári igazgató frappáns javaslatára történő kollektív (!) „igazoltatás" befejeztével valamelyest lecsillapod79 Feltehetőleg a kapuőrséget ellátó két honvédtisztre, Freyre és Bognárra célzott ezzel Onódy. 80 (Össze)Hordó, 1996. november.
