Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
lesből leütötte őt a bottal. A földön fekvő Molnárt, aki - mielőtt elvesztette volna az eszméletét - segítségért kiáltott, még ütötte egy ideig, aztán szembefordult a sebesült megsegítésére érkező idős Latos Ferenccel és Mergl Ferenccel. Molnár könnyebb sérüléseket szenvedett a látlelet szerint. Brettschneider ezután Geszlerékhez ment, ahol a Szekeresek lakását addigra már feldúlt társaság italozott. Egy idő múlva Furtenbacher javaslatára felkerekedtek, és Madarász Sándor tanácselnök-helyettes lakásához mentek. Geszler a felesége határozott fellépésére nem tartott velük. Az erősen ittas, hat emberből álló csapat Madarászékhoz érve már csak háromfősre apadt, a többiek otthagyták őket. Útközben nótára is fakadtak. A Rákóczi utcai házhoz érve bementek az udvarra. Madarászék nem voltak otthon, így hiába szólongatták a családfőt. Erre Brettschneider baltájával leverték a zsalukat, betörték az ablakokat, s távoztak. Másnap este Krár Márton, aki előzőleg már részt vett Madarászék ajtajának, ablakainak megrongálásában, Hantos Ferenccel és Pisch Ferenccel visszatért, s Hantos minden tiltakozása ellenére betörtek a lakásba, összezúzták a berendezést, még a hangosan ketyegő vekkerórát is bedobták a kútba. Móron az október 27-i volt talán az eseményekben legsűrűbb nap, de nem ezek a történések voltak a legfontosabbak a forradalom menetében. A fentiekben ismertetett rendbontássorozat mindenesetre megmutatta a „kisemberek" elemi vágyát arra, hogy az elmúlt évek hibáit, mi több, velük szemben elkövetett bűneit orvosolják. Ugyanakkor nyilvánvaló módon kifejezésre jutott a biztonság, a nyugodt élet utáni vágy is. Ennek megteremtésében közös volt a szándék az előjogaihoz, a hatalomhoz bármi áron ragaszkodó párt helyi vezetése és a józanabb gondolkodású, de velük ellentétben a hatalomgyakorlás módozataiban, eszközeiben feltétlenül változást sürgető emberek között. A délután folyamán szándékai ellenére a móri események középpontjába került Horváth István tanító - később, a bíróságon tett tanúvallomása szerint - arra az elhatározásra jutott, hogy a közrend megteremtésére és fenntartására rátermett civilekből nemzetőrséget szervez, illetve annak létrehozására javaslatot tesz. (Sokkal valószínűbb az, hogy a kezdeményezés nem tőle, hanem a párt- és rendőri vezetéstől indult ki. Ezt erősíti, hogy Schiffer Jánost például a járási DISZ-titkár hívta meg a pártbizottság nevében a megbeszélésre.) Feltételezve, hogy valóban az övé volt az iniciatíva, megállapíthatjuk, hogy ebbéli szándékában teljes mértékben támogatásra talált úgy a járási pártbizottságon egyre inkább központi szerephez jutó Klujber Lászlónál, mint a járási rendőrkapitányság vezetőjénél, Vincze Kálmán főhadnagynál, vagy a kiegészítő parancsnok Kosztik József honvéd főhadnagynál. Ezeket az embereket saját tapasztalataikon túl közvetlen munkatársaik is ösztökélték arra, hogy a rendet biztosítsák. így még az est folyamán - a délutáni megbeszélés értelmében - mintegy húsz-huszonkét férfi gyűlt össze a községi tűzoltószertárban, hogy megkezdjék a szervezőmunkát. (Ez 19 és 20 óra közt történt.) Miután a közrend fenntartása elsősorban rendőri-szakmai kérdés, a szervezőmunka kezdetén főként a rendőrség emberei jutottak szóhoz. A megbeszélést a járási rendőrkapitány, Vincze Kálmán főhadnagy nyitotta meg.
