Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

- miután a gyerektől megtudta, mi történik a pénzügyőrségen - maga is oda sietett. Megfékezni nem tudta a randalírozókat, így aztán el is ment onnan. Az atrocitásnak a rendőrség vetett véget. Az akcióban Tardi Sándor rendőr tizedes vett részt többek között, ezért később kitüntetésre is javasolták. (Ugyanígy ott volt a járási tanácsháznál tüntetők eltávolításánál is.) A községháza elől elindult másik, mintegy száz-százötven fős csoport a Wekerle Sándor utcán ment a Szabadság téri huszáremlékoszlophoz. Némi vita támadt arról, hogy a két „közellenség": Lencsés Imre vagy Madarász Sándor lakásához menjenek-e előbb, hogy számon kérjék rajtuk a közelmúltban elkövetett tetteiket. Végül Horváth István csillés és Klein Antal javaslatára úgy döntöttek, hogy a Kinizsi utcába mennek előbb, ahol Lencsés lakott. (A ház eredeti tulajdonosa Frey Ignác volt. Freyt kitelepítették, de visszaszökött Magyarországra. Miután tőle 1948-ban elkobozták, Lencsés Imre juttatásként kapta az ingatlant. Hogy ebben Lencsés Imrének földosztó bizottsági elnökként milyen szerepe volt, nem tudjuk. Az sem tisztázott, vajon Frey maga részt vett-e Lencsés hamarosan bekövetkező bántalmazásában, vagy jelen volt-e egyáltalán. Az viszont tény, hogy az esetet követően két alkalommal, 28-án és november 4-én is megjelent a Kinizsi utca 2. számú házban, hogy birtokba vegye elkobzott egykori lakóházát, erre azonban nem került sor.) Az udvarra könnyedén bejutottak. A tömeg, amelyhez többen csatlakoztak a Tábor utcából (sőt, egyesek emlékezete szerint kissé távolabbról figyelte az eseményeket Szabó nyomozó is, de nem avatkozott be), azt kiáltozta, hogy „Lencsés, gyere ki!" A vádirati tényállás szerint a hangadó Horváth volt, aki a lakás ajtaját feszegette. Miután a bejárati ajtó kinyílt, elsőként ő és Klein jutottak be a konyhába, ahol a meglepett házigazda egy fokossal felfegyverkezve védekezett, Kleint meg is ütötte vele. Támadói a kezéből a hosszú nyelű baltát kicsavarták. Ütni-verni kezdték, az öreg a földre is került, a három behatoló pedig - a harmadik Janni Antal volt - kivonszolta az udvarra a tömeg buzdításai közepette. („Csapd agyon az öreget! Húzzátok ki a bajuszát! Jaj neked, Lencsés! - kiáltozták.") A bejárati ajtó lépcsőjéről valaki lelökte, a szerencsétlenül eső Lencsésnek eltört a lába. A vádirat szerint az udvarra taszigált élemedett korú férfit - 65. életévében járt - az előbbieken túl Geszler Antal, Furtenbacher Ignác és Müllner József is bántalmazta. Ruff János, aki a pénzügyőrségen volt addig, amíg a rendőrség fellépésére sor nem került, a Lencsést megtámadó csoport után ment, s csatlakozott a bántalmazókhoz. A Fejér Megyei Hírlap 1957 júniusában egy cikkében drámai képet fest az itt lezajlott eseményekről. Solymosi szerkesztő szerint a „jobb érzésű emberek közbeléptek és mentőt hívtak és ezért maradt Lencsés Imre életben". (A mentőt Eiterer György hívta ki.) Tény, hogy Lencsés Imre súlyos sérüléseket szenvedett, s hosszú hónapokig tartott a gyógyulása. (A kórházi kezelés költsége 865,- Ft volt, ezt az összeget a móri községi tanács fizette ki 1958 nyarán. A július 17-i vb ülésen úgy döntöttek, hogy polgári per útján ezt az összeget behajtják az elkövetőkön.) Miután Lencsést elvitte a mentőautó, a randalírozók szétszéledtek.