Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Utóélet. Mi történt velük?
Andrást tartották nyilván ellenforradalmi tevékenységük miatt. 356 Az F—2116. számú figyelődossziéban szerepelt 1964-ben, 1965-ben Simon Józseffel együtt Nesztler Antal, Rakk Ernő, Gömbös Zoltán, Szarka Sándor, Kovács Gyula. 357 Kluber István múltja is „pöttyös" maradt. Nemzeti bizottsági elnöki tisztségéért „csak" internálást szenvedett. Tsz elleni izgatás miatt sem ítélték el, „csupán" 1959 őszén ismét a tököli közbiztonsági táborba került a járási párt vb határozata alapján. Stoffer László a bányánál lett segédmunkás. (A forradalom előtt a fatelepen volt ugyanez, mivel a tanácstól elbocsátották.) Az internálásból szabadult, majd újra bezárt Halvachs Istvánt agyonverték. A 14 éves ifjabb Halvachs Istvánt, akit apja internálása idején bántalmaztak a pusztavámi tanácsházán a pufajkások, mert nem találták meg az állítólag általa rejtegetett puskát, a 8. osztály befejezése után nem vették fel sehova továbbtanulni. Halvachsné hosszú ideig nem tudott elhelyezkedni, nem kapott sem családi pótlékot, sem özvegyi nyugdíjat. Farkas József a mai napig tisztázatlan körülmények között - nagy valószínűséggel Halvachs István halálához hasonló okból - hunyt el a móri rendőrkapitányság fogdájában. Az egykori kubikosból lett rendőrkapitány, Vincze Kálmán rendőr főhadnagy, volt nemzetőrparancsnok-helyettes hosszú ideig egy odúban lakott Kaposváron, ahol raktáros lett kétheti bányászkodás után. A jogerősen felmentett Tamás Tibort még 1965-ben is sújtotta a vállalatvezetés, nem kaphatott jutalmat, prémiumot, pártutasításra nem vették fel a technikumba. A tanácselnöknek menedéket nyújtó apját, Tamás Józsefet annak Somogy megyébe való költözése után is zaklatták a járási pártvezetés instrukciói alapján. Udvari Gyula jogügyi előadót 1957-ben fegyelmileg elbocsátották a járási tanácstól. A gánti munkástanács elnökhelyettesét, Pravetz Józsefet, aki külföldre szeretett volna utazni rokonlátogatásra, olyan „ajánlással" látta el a bánya üzemvezetője és a párttitkár, amely alapján nem kapott útlevelet. (Mint a véleményezés indoklásában végtelen cinizmussal megjegyezték, „a fenti véleményt [...] saját kérésére adtuk ki...") Frey Márton honvédet, aki a forradalom leverésekor bajtársaival kimenekült a 17-es laktanyából, ismét behívták a szolgálat folytatására. Egyes elöljárói utasítására brutálisan bántalmazták, majd sok más honvédhez hasonlóan a csehszlovák országhatárra vezényelték határőrizeti feladatokra. (A megbízható volt zöld ávósok a jugoszláv és főként az osztrák határ zárását látták el.) Lénárt István 1957 decemberében állítólag sztrájkot szervezett, emiatt négy hónapra internálták. 1960-ban munkahelyén, a balinkai bányában szabotázzsal gyanúsították. Miután nem sikerült bűnösségét bebizonyítaniuk a politikai nyomozóknak, hosszú ideig megfigyelték, nyilvántartották. A Corvin közi harcokban részt vett Oszoli István november 5-én külföldre menekült, 1959. február 7-én Angliában - tisztázatlan körülmények között - meghalt. Feleségét 1958-ban meghurcolták, mivel valaki feljelentette: az illető látni vélte Magyaralmáson Oszolit. Vajk Gyula bodajki prépost plébánost megfigyelték, majd 1961-ben rövid időre ismét őrizetbe vették. 356 ÁBSZTL 3. 1. 5. O - 18597. Volt politikai foglyok. 357 Uo. V-145811.
