Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Utóélet. Mi történt velük?

A háromszor eltemetett Halvachs István emlékműve Pusztavámon 1962-ben megfosztották működési engedélyétől, majd áthelyezték. Az állandó zaklatások miatt 1968-ban nyugdíjba vonult. A Mórról elüldözött, megalázott Gál Ferenc plébános, akinek idegrendszere a folyamatos zaklatások következtében felmondta a szolgálatot, mindmáig nem kellően tisztázott módon, tragikus körülmények között halt meg. Princz István negyedikes gimnazista, a diákbizottság titkára az érettségi vizsgát letehette ugyan, de egyetemi felvételi lapját „felsőbb utasításra" nem küldték tovább, azt az üzenetet kapta a pártbizottságról, hogy örüljön és köszönje meg, hogy egyáltalán maturálhatott. így egy esztendőn át segédmunkás volt. Az állambiztonsági rendőrség egy 1958-ban készült összesítése azt közli, hogy abban az évben Móron 70 politikailag megbízhatatlan illetve ellenséges személy van. Közülük öten REF alatt állnak. Magyaralmáson ugyanekkor 5 kulákot (!) tartanak nyilván. Bakonycsernyét, ahol „az ellenforradalom idején a legfontosabb bázisa volt az ellenforradalmároknak", továbbra is súlyosan fertőzött településnek tartják, ahol erős a klérus hatása. Az ellenséges személyek száma itt 14. Balinkán 25 ilyen van. A volt forradalmárok csak az 1988. évi 20. számú, közkegyelmet biztosító törvényerejű rendelet alapján mentesültek a jogkövetkezmények alól. A rendelet hatálya azokra terjedt ki, akik 1956. október 23. és 1957. május 1. között követték el államellenes bűncselekményüket, illetve az „ellenforradalommal" összefüg-