Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
döntésére szervezett szabotázsakciókat konstruálni. Ezek száma valóban figyelemre méltó volt például Balinkabányán és Kisgyónban az 1960-6l-es esztendőben (hét ilyen jellegű rendkívüli eseményről tudunk ebben az időszakban). Tettest egyetlen esetben sem találtak, ellenben mindenütt volt ellenforradalmárok szabotázsakciójára gyanakodtak. Ügynöki jelentéseik alapján sem jutottak közelebb a megoldáshoz, ami egyébként kézenfekvő volt: az eldobált cigarettacsikkek a bányavágatok szellőztetését biztosító ventillátorok keltette huzatban meggyújtották a lisztfinomságú szénport, s ha volt a közelben faanyag, ácsolat, az bizony lángra kapott! Jelentős anyagi kár soha nem keletkezett, mivel a bányászok időben eloltották a tüzet, kivéve egy kisgyóni esetet, amikor mintegy húszezer Ft-ra rúgott a kárérték. A búvófülkében kiégett villamos berendezés valószínűleg elektromos zárlat miatt gyulladt meg. 1963. február l-jén 17,10-kor tüzet észleltek a pusztavámi bányában is, az Ikerakna ún. fő behúzóvágatában. Az izzó ácsolatdarabot Takács János poroltóval pillanatok alatt eloltotta. Mint azt Kusnyér Zoltán főmérnök jelentette, a 15-ször 15 cm kiterjedésű (!) tűz következtében anyagi kár nem keletkezett, de - miután gyújtogatásra gyanakodtak - értesítették a rendőrséget. A megyei politikai osztályról kiszálló Gálicz Béla rendőr alhadnagy Jüllich Mátyást és Takács Jánost gyanúsította meg a gyújtogatással. Miután a kihallgatások során tisztázódott, hogy az eseményhez semmi közük nincs, titkos vizsgálatot indítottak ellenük. Az esetnek akkora jelentőséget tulajdonítottak, hogy a megyei állambiztonságiak mellett a BM-ből is leküldték két nyomozót - mindez azonban szintúgy nem járt sikerrel. A konspiráció érdekében több ügynököt állítottak rájuk, akiknek a jelentéseit és az egyéb dokumentumokat a február 20-án megnyitott „Fáklya" fedőnevű rendkívüli dossziéban 350 gyűjtötték össze. A „Csaplár" fedőnevű ügynök március 8-án azt jelentette Jüllichről, hogy a háború idején tagja volt a Hitlerjugendnek, nagy Nyugat-barát, „feltehető, ha bányatüzet észlelne, nem tenné meg a szükséges intézkedéseket annak elhárítására". Ugyanez a besúgó, aki egyébként Jüllich gyerekkori barátjaként aposztrofálta magát, hamarosan revideálta véleményét, mert ezt közölte: Jüllich Mátyás lelkiismeretes hazafi. Aztán azt a legendát kanyarította mindjárt hozzá a megváltozott nézetei igazolására, hogy Jüllichet „egyes kulákok '56-ban ki akarták végezni (!), többször is keresték a lakásán", de nem találták meg. „Csaplár" szerint - konkrétan megemlítve a gyújtogatás vádjával kivégzett Erdélyi Gyulát - az előző tüzeket (!) se csak ő csinálhatta: „Erdélyin kívül lehetett még más is, aki jelenleg is itt van a bánya területén". Jüllich Mátyást nagyon bántotta - tette hozzá -, hogy őt gyanúsították, és „saját kezűleg fojtaná meg a gyújtogatót, mert nem gondolt arra, hány családot tett volna tönkre". Ugyanekkor a rendőrség utasítására Takácsról azt terjesztették a besúgók: „Pozsonyi" és „Nagy Lajos" ügynök, valamint az egyik „társadalmi kapcsolat", hogy „azért csinálta a tüzet, hogy az eloltásáért kitüntetést kapjon". Ám ezzel a - jog350 ÁSZTL 3. 1.5. O-12698.
