Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

gal aljasnak nevezhető - „trükkel"sem sikerült a nyulat kiugrasztaniuk a bokorból. Hamarosan a látóterükbe került egy harmadik gyanúsított is, Molnár Jenő, akire ugyancsak nem sikerült rábizonyítaniuk, hogy bármi köze lett volna a „szabotázshoz". Az ügy kivizsgálása konkrét eredmény nélkül, a következő egy esztendőben (!) igencsak megvastagodott „Fáklya" fedőnevű dosszié négy év utáni (!), 1967. január 6-án történt bezárásával fejeződött be. Az utolsó „szabotázsgyanús" bányatűz 1963. október 24-én volt a pusztavámi bányában, amikor 261 folyóméter bányavágat égett ki. Hogy ennek volt-e valamilyen köze a figyelemre méltó időponton túl a forradalomhoz, nem tudjuk, mint ahogyan az sem derült ki, valóban gyújtogatás volt-e, vagy véletlen baleset történt, noha a megyei politikai nyomozók a tűz okának kiderítésére számos szakértőt is bevontak a vizsgálatba.

351 Természetesen szabotázsakció volt a pusztavámi bányászvonat 1958 őszi kisiklása is a rendőrség szerint. A munkásvonat mozdonya az árkipusztai kanyarban „lelépett" a sínről. Anyagi kár, személyi sérülés szerencsére nem történt. A sínre valaki egy vasdarabot helyezett, emiatt történt a baleset. Elkövetésével a volt forradalmárt, Gaál József önkéntes tűzoltóparancsnokot gyanúsították, s őrizetbe vették Budapesten (az országos tűzoltóversenyről hurcolták el). Kétheti, a Szabó-palotában való fogva tartást követően, bántalmazás és megaláztatások után elengedték, miután kiderült, hogy a „szabotázsakcióhoz" nem volt köze.

352 Balszerencséjére az ő udvarából emelte el azt a vasdarabot a vallomása szerint az elkövető, egy gyengeelméjű fiú, amit aztán a sínre helyezett. Az esettel Klujber is foglalkozott a párt vb szeptember 29-i ülésén, amelyet maga is az ellenség aknamunkájának tudott be. Mint a rendőrkapitány ezzel kapcsolatban november 3-án megjegyezte, „az ellenség nagyon rafinált. A hülyéket állítják be egyes dolgok végrehajtásába, például röpcédulákat szórni, vagy aki a vonatot ki sikkasztotta [sic!], az nem normális ember. Nem tudunk egy osztály idegent [sem] elfogni, mert annyira vigyáznak, hogy még csak nem is fecsegnek"

353 - tette hozzá bosszankodva. 1958-ban két alkalommal is nagy megtiszteltetés és elismerés érte a járás rendteremtő kommunistáit: előbb Kádár János, majd októberben Münnich Ferenc tett náluk látogatást. Münnich a balinkai bányászokhoz is elutazott. Közben a nyáron felkereste őket egy szovjet küldöttség is, élén a Magyarországon üdülő Leskovval. „Ez az elvtárs - mondta Klujber - az ellenforradalom alatt volt itt a megyében és sokat segített nekünk a rend helyreállításában." A pártszervezetek ebben az esztendőben is próbáltak felkészülni az „ellenforradalom" évfordulójára: „a munkásőrségen belül erre az intézkedés megtörtént." A balinkabányai kommunisták ekkor szereztek tudomást arról, hogy a bánya egykori tulajdonosa, Tusnády Ferenc elköltözött Kisgyónból, s egyikük felháborodva kérdezte: „Ilyen nagy halat, mint a Tusnády, engedünk futni?" [sic!] Skanda 351 Aradi: Ötven év. 22. 352 Gaál József édesapja a rendó'rségi bántalmazás következtében szerzett betegségében meghalt, ebben az időben temették. 353 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1957. 10. ő. e.