Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
gok azonban másként viszonyultak a dolgokhoz. Akit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is - tartja a közmondás. A politikai rendőrség a forradalom utáni években mindenütt ellenforradalmi megnyilvánulásokat vélt felfedezni, s amikor már végképp nem talált ellenséget, amellyel saját pótolhatatlanságát igazolhatta volna, ügynökeinek volt csendőrök, nyilasok felkutatását szabta meg feladatul. Mező Béla rendőrkapitány maga is aggályosnak tartotta, hogy a közeledő választások idején egyre több a falfirka, gyakoriak a szovjetellenes kifejezések. 348 (Gánton röpcédulákat, Balinkán ellenséges feliratokat találtak.) A móri ellenforradalmárokkal kapcsolatban arról tájékoztatta a párt vezető testületét 1958. november 3án, hogy „egyelőre olyan adatunk van, hogy a volt főjegyző Jánny, Szakály Kálmán és még egy páran összejönnek esténként a pincébe[n], de hogy mit beszélnek, egyelőre nem sikerült megtudni". Klujber ugyanekkor hangoztatott, a dolgokat - enyhén szólva - leegyszerűsítő véleménye szerint „a bányászok, akik hőbölögtek '56-ban, Kisgyónban Tusnády [a volt bányatulajdonos] agitációjára, Pusztavámon az oroszlányi szökött rabokéra" tették ezt. (Ehhez képest az egyébként volt kommunista párttag Tusnády Ferenc neve soha, semmilyen eljárás kapcsán még csak fel sem merült - nem volt miért.) A perek többsége befejeződött már 1958-ban, egyes esetekben pedig a következő esztendőben, miután az akták megjárták - némelyik többször is - a Legfelsőbb Bíróságot. Egyedül a pusztavámi tanács pereskedett az ottani szobordöntőkkel polgári úton még 1960-ban is. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy a megtorlás is véget ért. A pártértekezleteknek továbbra is témája volt az „ellenforradalom". Folytatódott az ellenségkeresés, 1959-ben például Mező Béla a párt vb előtt azt állította - immár a fóbia tüneteit produkálva -, hogy Denke Józsefnek is „van háborús és népellenes bűne miatt priusza". A volt karhatalmista majd rendőr pártkáderről mindez a rendőrkapitány szerint azért derült ki, mert az illető fegyvertartási engedélyért folyamodott. A párttitkárok és tanácsi funkcionáriusok értekezletén is az ellenforradalom utóvédharca a téma 1958. augusztus 15-én. Az első titkár tájékoztatója szerint „igen elharapódzott, hogy az utóbbi időben a huligán elemek nagyon nagy hanggal vannak és sokkal mélyebben belemennek a dolgokba". Éppen ezért követeli, hogy „mindenkor éljen a rendőr a hatalmával és olyan esetben ne jegyzőkönyvezzenek, hanem járjanak el ott a helyszínen." Portik István rendőr hadnagy egyetért Klujberrel, és megígéri, hogy „mi majd gondoskodunk arról, hogy minél előbb visszadugják a fejüket". Isic!] 349 Mindez azzal függött össze, hogy a lefogott, eljárás alá vont balinkai bányászok - mint arról már esett szó - Klujberre hivatkoztak, nem ok nélkül, mint aki maga is tevőleges részese volt a forradalmi eseményeknek. A politikai nyomozók a legtöbbször trehányságból, gondatlanságból bekövetkező munkahelyi tűzesetekből, egyéb mulasztásokból igyekeztek a rendszer meg348 Az egyik legnépszerűbb falfirka volt: „Talpra magyar, hí a haza! Minden ruszki menjen haza!" 349 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1958. 9. ő. e.
