Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

Az emlékművek sem nőnek az égig - a régi szovjet emlékmű (Mór) is - a belügyminiszter és a legfőbb ügyész együttes intézkedésére „a munkásőrség tagjai által szolgálatban vagy ezzel összefüggésben elkövetett bűntettek elbírálását a katonai bíróság hatáskörébe" utalták. A munkásőrség ügyeivel Méhes Lajos százados, katonai ügyész foglalkozott. (O hallgatta ki annak idején a Halvachs halálát okozó verőlegényeket is.) Továbbra is gyakori volt a jogtalan fegyverhasználat, az ittasan történő lövöldözés (kocsmában, bálban!), az illegális vadászat, civilek fegyverrel való riogatása. Nem volt ritka a fegyverek elvesztése sem. Mint azt a „Borsányi" fedőnevű ügynök jelentette Kisgyónból tartótisztjének, két munkásőr leittasodott, s agyon akarták lőni Dávid Dezső mérnököt és Perschi Ottó főmérnököt, akik mindezt csak azért úszhattak meg, mert az egyik munkatársuk figyelmeztette őket. Az ügynek nem lett folytatása. Kincsesbányán ugyanaz a munkásőr többször is megfenyegetett embereket a pisztolyával, a helyi pártalapszervezetnek nem kis főfájást okozva ezzel. A munkásőrök szabálytalan fegyvertartása két esetben is családi tragédiához vezetett ezekben az években, mégsem történt semmi, hacsak azt nem vesszük, hogy a szabálytalanságot ideiglenes - egy-két hónapig tartó - fegyverbevonással büntették, de a helytelen gyakorlaton továbbra sem változtattak. Jogtalan fegyverhasználatra került sor Felsődoboson is, ahol egy ott lakó honvéd tiszthelyettes keveredett szóváltásba két leittasodott munkásőrrel (mindketten népi ülnökök voltak egyébként a járásbíróságon!). A munkásőrök kutyákra lövöldöztek a településen. Amikor - véletlenül - belőttek a honvéd őrmester udvarába is, ahol annak kisgyerekei játszottak, ő felszólította őket, hogy mindezt