Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
Farkas József rendhagyó módon bekövetkezett halálát rendhagyó módon lezajlott elföldelés követte a móri Kálvária temetőben, miután ugyancsak rendhagyó módon kijutott a holttest a sírkertbe. Minden valószínűség szerint egy orosz katonai teherautó rakfelületén szállították a ravatalozóhoz. A teherkocsira való felhajításának szemtanúja volt Kellner Ferenc. Balogh Béláné ugyanakkor egy munkásruhás férfi holttestet látott a rendőrkapitányság előtt várakozó teherkocsi platóján. A mindenféle szertartást nélkülöző temetésen özvegyén és lányán kívül csak a járási rendőrkapitány (!) és a gépkocsivezető vett részt. „Ez hatósági temetés - mondta magyarázatképpen Mező Béla -, amelyen valójában senki nem vehetne részt a hivatalos szerveken kívül, és a halott nem adható ki a családnak." Ez az információ azonban legfeljebb részben felel meg a valóságnak. Egy titkos, 1954-ben Nagy Imre által aláírt miniszterelnöki rendelet azt mondja ki, hogy a politikai okokból kivégzetteket a család tudta nélkül, jeltelenül kell eltemetni. Trosztmér János temetőgondnok a ravatalozóban az asszonyok kívánságára felnyitotta a koporsót helyettesítő zsanérpántos, szürke színű farostládát, hogy megnézhessék az elhaltat. Farkas József teljesen mezítelen volt 340 , oldalvást, enyhén zsugorított pózban feküdt. Munkásruhája mellé volt begyűrve. Mező állítása szerint a nyolcgyermekes családfő öngyilkos.lett, felakasztotta magát a cellában, ám a hulla nyakán semmiféle, kötél okozta csíkolat vagy egyéb elszíneződés, elváltozás nem volt látható! 341 Ugyanakkor testét számtalan, ütlegelésre utaló nyom borította. Az egykori lázadó golgotajárása a móri Kálvária temető aljában, azon a részen ért véget, ahova azelőtt az öngyilkosokat temették. Farkas József megrendítő halála a rendőrségi pártalapszervezetnek is problémát jelentett. Az 1959. szeptember 18-án tartott, az „ellenforradalom" leverése óta végzett rendőri munkát értékelő taggyűlésen Mező kénytelen volt foglalkozni az esettel. Az éberséget és a titoktartást kérte számon kollégáitól^ amikor - egyúttal dezinformálva beosztottait - szóvá tette: „Például amikor a kapitányság fogdájában Farkas József felakasztotta magát, a rendőrök nagyobb része még nem is szerzett róla tudomást, de már Balinkán, Csókakőn tudtak róla." Véleménye szerint „a pártbizottság valamelyik dolgozója beszélhette el, mert már ők is tudtak róla". 342 A rendőrség pártszervezetének csúcsvezetőségi ülésén újfent megállapították, hogy „a verekedés ismét elharapódzott. így például D. és M., valamint Sz. elvtárs, az isztiméri körzeti megbízott verekedtek, amiért szakmai vonatkozásban felelősségre lesznek vonva." A rendőrök természetesen nem egymással verekedtek. Nem javult a társ fegyveres testület, a munkásőrség fegyelmi helyzete sem. Éppen emiatt 1958 őszétől - talán Halvachs István tragédiájának következtében 340 Ennek alapján egyértelmű, hogy az elhaltat felboncolták, felöltöztetésére azonban - ez a kórboncnoknak nem feladata - nem került sor. A rendőrségi és ügyészségi iratokban nem található boncolási jegyzőkönyv, s nem került elő sem a halálesetet rögzítő alapirat, sem rendőrségi jelentés, holott biztosra vehető, hogy az esetet a „megyeiek" kötelességszerűen kivizsgálták, s keletkeztek ilyen dokumentumok. 341 Tóthné Farkas Anna személyes közlése. 342 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1959. 19. f 23. ő. e.
