Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

lította, hogy az ellenforradalom utáni időben tőle azt kérte „Simon volt csendőr és ellenforradalmi parancsnok [...], hogy igazolja azt, milyen jó fiú volt Kaviczki elvtárssal szemben. Erre a párttagok türelmetlenül, szinte egyszerre akartak nyilatkozni. [...] Nem érdemelnek semmi elnézést [a Simon-félék], sújtsa őket a törvény a teljes szigorával."

322 Június 24-én a rendőrség ismét lefogta, s internálták. Októbertől 1958. január 25-ig előzetesben volt, miután megkezdődött a nemzetőrök elleni per előkészítése. A bíróság Simon József bányászt, volt bakonycsernyei nemzetőrparancsnokot bűnösnek találta népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel bűntettében, s ezért őt egy évi börtönre ítélte, és három évre eltiltotta egyes jogainak gyakorlásától. Az ítéletbe a rendőrhatósági őrizet idejét beszámították. Nem értékelte a büntetőtanács, hogy Simon korábban, az 1948-as pártegyesítésig kommunista párttag volt, s azt, hogy a forradalom napjaiban - egészen november 1 -jén történt parancsnokká választásáig - bányafenntartó munkát végzett, a vízszivattyúkat kezelte. A parancsnoki beosztást munkahelyi elöljáróival megbeszélte, azok tudtával vállalta el. (Nem fogadta el azt a környezeti tanulmányban is szereplő megjegyzést, amely szerint a volt csendőr csak azért vállalt ilyen könnyű munkát a bányában, mert nem szeretett dolgozni.) Ugyanakkor nem vették figyelembe Simon védekezését abban a tekintetben, hogy a forradalmat követően a bakonycsernyei pártszervezet, s személy szerint Kaviczki János volt AVH-tiszt, akkor már helyi munkásőrparancsnok eltávolíttatta munkahelyéről, személyi bosszú áldozata lett, s ekként már „megbűnhődött". (Kaviczki valószínűleg csak azért haragudott Simonra - Szluka János szerint -, mert nem fizette ki neki a motorján esett állítólagos kárt. Ebben a vonatkozásban a büntetőbíróság Kaviczkit és Steffkót polgári peres eljárásra utasította.) Személyes szabadság megsértésében (azaz az ávósok letartóztatásában) nem találták bűnösnek, bár Kaviczki János ezúttal is rá vallott: eszerint nem engedte meg nekik, hogy leüljenek, s lefogásukat követően három napig nem kaptak enni. Nem fogadták el a volt AVH-tiszt tanúvallomását arról sem, hogy - szerinte - Simon nem intézkedett Kaviczki Székesfehérváron rekedt, és az ottani nemzetőrök által állítólag bántalmazott családjának kimenekítésére, holott ő ezt kérte tőle, s ezért Simon felelősséggel tartozik. (Kaviczki sógora, Szluka János szerint, bár ő hosszasan beszélgetett Kaviczkival annak lefogása után, mindezt tőle, aki valóban intézkedhetett volna ez ügyben, nem kérte. Ellátásukra egyébként emlékezete szerint kacsazsíros kenyeret vitt nekik.) A bíróság ellenben felrótta azt a nemzetőrségnek, s személy szerint Simonnak is, hogy - mint a vád állította - a helyi kommunisták zaklatását, üldözését tekintette egyik feladatának. Ezt azzal látta bizonyítottnak, hogy Simon átvette a párttitkártól, Kadlecsik Mihálytól (aki maga is nemzetőr volt, s ekként ő adta az első fegyveres szolgálatot a faluban!) a párttagnyilvántartó könyvet Dreska utasítására. Nem fogadta el Simon József ezzel kapcsolatos vé322 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1957. 6. dosszié. Bakonycsernye község MSZMP alapszervezete, az 1957. június 24-i taggyűlésen felvett jegyzőkönyv.