Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

dekezését, miszerint arra, hogy megtudja, kik a kommunisták a faluban, neki nem volt szüksége a nyilvántartásra: személyes ismerőse volt valamennyi. (Olyannyira, hogy a csernyei nemzetőrségnek közel egyharmada kommunista volt!) A robbanóanyag beszerzése ügyében ugyancsak ártatlannak találták. Karajos István bányászt egy év és négy hónap börtönre ítélték, amellett három évre megfosztották egyes jogaitól, miután bűnösnek mondta ki a bíróság népi demokratikus államrend elleni mozgalomban való tevékeny részvétel, valamint személyes szabadság megsértése bűntettében. Ez utóbbit Kaviczki János, Sz. Nagy Imre és Steffkó Károly letartóztatásában való közreműködésével követte el. A vád tanújaként megjelent Pera János is, aki igen pozitív vallomást tett Karajossal és Simonnal kapcsolatban. Mint elmondta, mindketten kiváló munkaerők. Ugyanebben a cselekményben Rakk Ernő bányászt is elmarasztalták, ítélete két hónappal lett hosszabb, mint Karajosé. A bíróság az ávósok letartóztatásának tényét - érdekes módon - csak azért találta jogszerűtlennek, mert azt Rakk és Karajos nem nemzetőrökként hajtották végre, s ekként nekik erre felhatalmazásuk sem lehetett. A bíróság ezt egyébként részben tévesen állapította meg, Karajos valóban csak november 2-án lett tagja a kisgyóni üzemi nemzetőrségnek, Rakk viszont már ekkor a csernyeinek volt beosztottja. (E szempontból viszont figyelemre méltó, hogy a móri „volt csendőrök" nemzetőrökként való, fegyverbegyűjtést célzó, vagy a cigánytelepen végrehajtott, egyébként érthető és legális karhatalmi, közrendbiztosító tevékenységét, valamint a kormány által addigra már megszüntetett AVH tagjainak őrizetbe vételét ugyanez a bíróság, ugyanebben az ítéletindoklásban - mint azt hamarosan látni fogjuk -, törvénysértőnek tartja!) A bíróság ugyanakkor nem tartotta helytállónak azt a vádirati tényállítást, miszerint a lefogott ávósokat és a villanyszerelőt megszégyenítő módon vallatták volna, mert - mint az ítélet rögzíti - „nem nevezhető megszégyenítő vallatásnak a sértettek megmotozása és egyes személyeknek a kikérdezése, bár kétségtelen, hogy a motozást követően Kaviczki Jánost alsóruháira, Steffkó Károlyt pedig derékig levetkőztették". Sz. Nagy Imre ÁVH-törzsőrmester ezzel kapcsolatos vallomása szerint ugyanakkor őt nem vetették alá megalázó kihallgatásnak, vele csak a kabátját vettették le. Nem fogadta el a bíróság a többi tanú ellenkező vallomása alapján Steffkó abbéli állítását sem, hogy őt a tömeg elé - háttal, megszégyenítés céljával - kiállították volna az udvarra a nemzetőrök. Rakk Ernő mellett tanúskodott Szabó Lajos járási tanácselnök, aki egyébként a vád tanúja volt az ügyben! Elmondta, hogy régóta ismeri Rakkot, akivel iskolatársak voltak valaha, és együtt katonáskodtak is. Rakk 1944-ben megszökött a honvédségtől, és együtt bujkált vele, valamint Deutsch János zsidó munkaszolgálatossal, mert nem akartak a szovjetek ellen harcolni. Ugyanezt igazolta Deutsch János is írásban, s arról is tájékoztatta a bíróságot, hogy a vészkorszakban Rakk látta el hússal a csernyei zsidóságot. (Mint azt említettük korábban, Rakk a nemzeti bizottság közellátási megbízottjaként október 31-én éjszaka is a falu péksége számára szerzett be élesztőt Győrből, ahol saját motorkerékpárján járt. Onnan visszaérkezve, november l-jén került az ávósok letartóztatási ügyébe.)