Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
tak lefogva a felsoroltak, hiszen Kiss már március 4-én, a többiek 10-én, a MÚK jegyében a fogdába kerültek. Varga Miklóst először 1957. március 4-én vették őrizetbe, de hogy mennyi időre, nem tudjuk. Második alkalommal Bores László, a móri politikai nyomozó csoport vezetője tartóztatta le 1957. július 23-án 19 órakor. A gyakorlat szerint az őrizetbe vétel és az előzetes letartóztatásba helyezés között általában két-három nap is eltelt, s az előzetes elrendelése nem rendőrhatósági, hanem ügyészi hatáskörben történt. Miután az iratok szerint mindeközben Varga közbiztonsági őrizetben is volt, ahonnan augusztus 31-én szabadult, nem zárható ki, hogy őrizetbe vételére valamelyik táborban került sor, de az sem lehetetlen, hogy mindvégig Móron tartották bezárva. Előzetesét, amelyet a szabályokkal ellentétben nem a megyei börtönben, hanem a móri fogdában töltött (ez alól csak a megyei főkapitányságon, a sokak által elátkozott „Szabó-palota" alagsori celláiban kiállóit őrizet néhányhetes időszaka volt kivétel) - hasonlóan Schiffer János esetéhez - többször is meghosszabbították telefonon! Az adatgyűjtést kezdetben a móri politikaiak folytatták ellenük. Szabó („Húsom") István főhadnagy, aki ugyan a bűnügyi alosztály beosztottja volt, ebben az időszakban szinte kizárólag „ellenforradalmi" ügyekben nyomozott. 320 Hihetetlen ambícióval vetette magát a „farkaskölykök" nyomába. (Ezt a „szakkifejezést" a pufajkások kezdték használni a volt felkelőkre, forradalmárokra, s így vált általánosan elfogadottá a rendteremtők körében.) Nem elégedett meg a falvakban fellelt „elfogulatlan" tanúk közölte, általában terhelő információkkal, sorra kereste fel a közbiztonsági táborokba, vagy addigra már börtönbe zárt üldözötteket, hogy újabb és újabb adatokhoz jusson. Kukor Gyulát és Kukor Károlyt, akik már a télen is voltak a keze alatt, 1957. július 8-án hallgatta ki Tökölön. Ugyanitt vett fel jegyzőkönyvet Túlesik Tibortól is szeptember elején, Köves Istvántól ugyanekkor Kistarcsán. Rakk Ernőt augusztus l-jén vallatta szintén Kistarcsán. Az akkor már jogerős ítélettel börtönben lévő D. I-t a pusztavámi forradalmárokra Mészáros István („Cica") nyomozó hadnagy hallgatta ki - ugyanebben az ügyben gyanúsítottként! - Pálhalmán július 19-én. (Természetesen vele szemben az újabb büntetőeljárás lefolytatására nem volt mód.) A móriaktól aztán a megyeiek vették át az ügyet, akik a gyanúsítottaktól maguk is több alkalommal „vettek ki" vallomásokat. Igen tanulságos a kézzel (ceruzával) írt önvallomások és ezek „tisztázatának", azaz a megyei nyomozók által „áthangolt", géppel megírt változatának az összehasonlítása. Ez utóbbiaknál könnyen tetten érhető a beavatkozás: talán Köves István esetében a legfeltűnőbb, hogy Németh János nyomozó újraírta (az egyébként Köves aláírásával ellátott) „önvallomást". A géppel írott változat ugyanis tele van olyan kifejezésekkel, amelyeket az őrizetes nem használhatott, mert azok a korszak rendőri „szakzsargonjának" számítottak. így például társait, önmagát horthystának, volt csendőr320 A kutatómunka során sok száz oldalt volt alkalmunk olvasni Szabótól.
