Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
mindennapjairól „A múlt emberei" címen dossziét 318 vezettek. (Ezt 1958. február 13-án nyitották meg.) Az úgynevezett „Veszélyes" kategóriába sorolták 1960. július 30-án. Csak abban az évben egyszer személyes nyomozás során, 10 alkalommal pedig körzeti rendőrrel ellenőriztették annak ellenére, hogy a róla szóló jelentés szerint „politikai megnyilvánulásai nincsenek".. Besúgói jelentések készültek róla és kártyapartnereiről is: „Baráti kapcsolatot hasonló egzisztenciájú emberekkel tart, Gömbös Zoltán veszélyes személlyel, Kóczán János volt főintézővel és Dien István ellenforradalmárral. Társaságuk általában kártyázás ürügyén jönnek össze egymás lakásán."fsic!] Králitz Gyula megfigyelését mindenesetre 1964-ben még szükségesnek tartották. A Schiffer János és társa-ügytől elkülönített per iratai a Varga Miklós és társai címet kapták az ügyészségen 1957 őszén. S miután a móri nemzetőrök tevékenysége az ismert módon kötődött a bakonycsernyei nemzetőrökéhez, hamarosan megkezdődött az újrakomponált eljárás ellenük is. A móri nemzetőrök elleni per 319 elsőrendű vádlottja Varga Miklós volt nemzetőrparancsnok volt, akit - amint azt a forradalom napjaiban történtek alapján tudjuk - a járási pártbizottság és személy szerint Klujber László tudtával, beleegyezésével, sőt határozott kívánságára, viszont Varga tudta nélkül választottak meg a beosztásra. Perbeli társai lettek a volt nemzetőrök közül azok, akik - utasításra - fegyverek rekvirálásában, illetve a volt AVH-sok letartóztatásában vettek részt. A volt rendőrkapitány által levezényelt cigánytelepi akciót, amely egy szökésben lévő rablógyilkos elfogására indult, a cigányok likvidálására tett kísérletnek állították be. Érdekes módon azonban emiatt sem vontak mást - legkevésbé Vincze Kálmánt - felelősségre, mint a „csendőröket". A per koncipiált volta éppen ezekben érhető tetten a legkönnyebben. A per potenciális elítéltjeit már 1957 tavaszán őrizetbe vették a MÚK időszakában, egyelőre még a prevenció jegyében, sőt, mint arról már tettünk két ízben is említést, Gömbös Zoltán volt légvédelmi tüzér századost, a nemzetőrség egyik törzstisztjét már 1956. november 4-én éjszaka lefogták, ha csak egyetlen éjszakára is. Csakhogy március 15-e elmúltával többségüket nem bocsátották szabadon: a pártinstrukcióknak megfelelően közbiztonsági őrizetbe kerültek. Dr. Baranyai Sámuel, a vádat képviselő ügyész kézírásos feljegyzése alapján tudjuk, hogy Gömbös Zoltán az 1957. március 20. és 1958. március 20. közötti esztendőben összesen, kisebb megszakításokkal legalább 268 napot töltött rendőrhatósági őrizetben (internálótáborban, majd előzetesben), míg ugyanebben az időintervallumban Köves István 267, Lendvai Konrád 270, Kiss József 241, Bándy Pál 300 napot! (Az ügyész a számításokat vélhetőleg azért végezte el, hogy a megjelölt időtartamot beszámítsák a börtönbüntetésbe, illetve hogy ezeknél rövidebb ideig tartó elmarasztalás ne szülessék!) Valójában azonban ennél hosszabb ideig vol318 ÁBSZTL 3. 1.5. 0-15844. 319 FML FMF iratai. BÜL. TÜK. 1957:09. sz. Simon József és társai; SZVL 928/1957. Simon József és társai, illetve Simon József, Köves István, Lendvai Konrád, Bándy Pál vizsgálati dossziéi.
