Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

Mint a bíróság indoklásában azt megállapította, „Schiffer János vádlott alapter­mészetéből adódik az, hogy mozgékony, öntevékeny, vállalkozó szellemű. Cse­lekményeit nem ellenséges érzületből fakadóan követte el, [...] spontánul került az eseményekbe és általában a nemzeti bizottság utasításait hajtotta végre. Králitz Gyula másodrendű vádlottat távollétében választották meg, néhány napig tartó te­vékenysége csupán adminisztrációs munkákból állt." Schiffer bűnössége azonban eldöntött tény volt a bíróság ítéletétől függetlenül is, hiszen Szabó Lajos vallomása szerint „[...] attól az irányvonaltól, amit a járá­si pártbizottság a járási nemzeti bizottságnak adott, a járási nemzeti bizottság tag­jai közül Kiss ISándor], Schiffer és Onódy [Tibor] tértek el, tehát nem valósítot­ták meg a járási pártbizottságnak a járási nemzeti bizottsággal kapcsolatos elkép­zeléseit". Az volt tehát a bűnük, hogy a pártdiktatúra ellen kirobbant forradalom­ban nem a párt elképzelései szerint tevékenykedtek. A bíróság ítéletét Baranyai ügyész nem találta elég súlyosnak, s 1958. június 6-án fellebbezési óvást nyújtott be. Ezzel egyidejűleg a védők enyhítésért fel­lebbeztek. Schiffer János budapesti védőügyvédje az egykori vérbíró, dr. Olty Vilmos volt, nem sok sikerrel képviselte ügyét: Schiffer börtönbüntetését a Legfelsőbb Bíróság dr. Fehérváry Árpád tanácsa 1958. október 28-án felemel­te három évre, a mellékbüntetéseket helybenhagyta. A Králitz Gyula terhelttel kapcsolatos ügyészi óvást elutasította. Mint azt a Legfelsőbb Bíróság megálla­pította, Huszár Pál, Petró József, Dobos Sándor és Sárvári János tanúvallomá­sa alapján nyilvánvaló, hogy az elsőfokú bíróság egy sor, Schifferre nézve ter­helő adatot nem értékelt kellőképpen. S bár azt is megállapította dr. Fehérváry, hogy a bizonyítékok újra mérlegelésére nincs mód, mindez nem akadályozta meg őt abban, hogy a büntetést megemelje. Jellemző módon, az ítélet indoklá­sa is hivatkozott arra, hogy már a pártbizottság is ellenforradalmárként ítélte el (!) Schiffert. Schiffer János a bíróság kiszabta verdikt után szabadlábra került, ám a gimná­ziumba nem térhetett vissza. Szüleihez költözött Vérteskozmára, s közben Orosz­lányra járt dolgozni, csillés lett a bányában. November 10-én kérvényezte a bör­tönbüntetés elhalasztását szüleinek idős korára, megromlott egészségi állapotára hivatkozva, azonban kérését elutasították. 17-én be kellett vonulnia. Büntetését Pálhalmán, a rabgazdaságban töltötte le, s onnan szabadult az 1959. április 3-án kihirdetett részleges közkegyelem alapján június 25-én, miután büntetését meg­felezték. Összesen 1 év 3 hónapot és 8 napot töltött börtönben. Schiffer János tanári pályafutása örökre véget ért, egy ideig Budapesten dolgo­zott az építőiparban segédmunkásként, majd fatelepi munkás lett Pusztavámon. Később kazánfűtő lett ugyanott, ehhez még vizsgát is tett. Egészsége azonban végleg megromlott, 1963 szilveszterén meghalt a móri kórházban. 27 évvel ké­sőbb, özvegye kérésére ügyét felülvizsgálták, s büntetését 1990. március 2-án semmisnek mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. A csendes, visszahúzódó, zárkózott természetű dr. Králitz Gyula „volt szolga­bíró" haláláig a megyei rendőrkapitányság III/III. alosztálya célszemélye volt,

Next

/
Thumbnails
Contents