Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
Az; ítéletek enyhe volta miatt az ügyész fellebbezett, Remete szintén perorvoslatot kért. Ez utóbbit elutasították, majd 1958. december 16-án - másodfokon - az elsőrendű vádlott ítéletét egy évre súlyosították. A többiek büntetését helybenhagyta a másodfokú ítélet. Mindegyik 1959 áprilisában emelkedett jogerőre. Nesztler Antal elmarasztaló ítélete - mint említettük - 1958. február 13-án született meg a megyei bíróságon. Nesztler mindvégig tagadta a forradalomban véghezvitt, neki felrótt cselekményeket, míg a keletkezett leltárhiányt elismerte. A tanúként kihallgatott Bognár Zoltán nemcsak Remetére, hanem Nesztlerre vonatkozóan is visszavonta, illetve módosította korábbi, a rendőrségen tett - terhelő - vallomását, mert az abban közöltek nem a saját tapasztalatai, „csak hallomásból tud egyet s mást". Hasonlóképpen vallott Suralik Lajos is, állítása szerint „Rendőrségi vallomásom nem felel meg a valóságnak, a jegyzőkönyv tévesen lett felvéve." Azonban sem ezeket, sem Végh Donát bírósági vallomását nem vette figyelembe a bíróság. (Végh elmondta: „A rendőrségi vallomásomba úgy került az összegszerűség, hogy a rendőr azt mondta, hogy másoktól hallotta, hogy [Nesztler] mennyit költhetett.") A bíróság úgy a folytatólagosan elkövetett népi demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatásban, mint a társadalmi tulajdont sértő sikkasztásban bűnösnek találta, s ezért összbüntetésül tízhavi börtönre ítélte. Figyelemreméltó ugyanakkor a bíróság megjegyzése is, amely szerint a bíróság „a bizonyítási eljárás során a vádlott és a tanúk a nyomozási és tárgyalási vallomásban mutatkozó eltérés esetén minden esetben a tárgyalási vallomását fogadta el, mert az érdekeltek az eltérést, módosítást elfogadhatóan indokolták. [...] Portik István rendőr hadnagy, a vádbeli időkben községi párttitkár, tanú is azt állította bírósági vallomásában, hogy a rendőrségi jegyzőkönyvben foglaltak tévedésen alapultak." 312 Nesztler Antal ítélete ugyan 1958. szeptember 9-én jogerőre emelkedett, ő azonban fellebbezett, s a Legfelsőbb Bíróság ítéletét részben megváltoztatta 1959. február 11-én. Végül csak pénzbüntetésre ítélték, s kötelezték a mintegy 1500.- Ft-nyi kár és kamatai megtérítésére. A székesfehérvári megyei bíróság 1957. október 22-én és 23-án folytatta le nyilvános tárgyaláson a magyaralmási „ellenforradalmárok" perét. A B.756/1957. szám alatt meghozott ítéletet egy héttel később, 30-án hirdette ki dr. Tóth Dezső, a tanács elnöke. 313 A vádat ezúttal is dr. Baranyai Sámuel képviselte. A vádirat 1957. szeptember 14-én készült el, azon a napon, amikor az ügy elsőrendű vádlottját, Hoffmann Gyulát szabadlábra helyezték. Az ő őrizetbe vételére több mint három hónappal előbb került sor, június 8-án, majd előzetesbe is került 12-én. Rajta kívül csak Orosz Istvánt vitték el a móri nyomozók ugyanazon a napon, ám másnap el is engedték. 312 FML FMF iratai. BÜL. 1957:285. sz. A székesfehérvári megyei bíróság B.876/1957/7. sz. alatti ítélete, 1958. 11.13. 313 A per iratai a levéltárakban nem maradtak fenn. A vádirat és az ítélet, valamint néhány egyéb dokumentum fénymásolatban Teller László szívességéből a szerző birtokában.
