Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

A per igencsak nagyszabásúnak indult: a tizenkét vádlott mellett a nyomozó ha­tóság vádemelési javaslata szerint a vádlottak padjára kívánták ültetni Cs. Bor­dács Lajost, Orosz Lászlót, Kindl Jánost, idős Radics Pált, Nemes Józsefet, Benkő Józsefet, Simon Gábort, Mátyus Istvánt, Klujber Ferencet és Németh Im­rét is, őket korábban szintén terheltté nyilvánítottak. Az ügyész azonban végül velük szemben - külön határozatban - megszüntette az eljárást. így Hoffmann Gyula mellett csak Csóka Istvánt, Orosz Istvánt, Horváth Zoltánt, Németh Vik­tort, Varga Andrást, Kalmár Istvánt, Jakus Sándort, Izsó Lajost, Kiss Józsefet, Teller Lászlót és Kovács Mihályt vádolták meg a népi demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatás és a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett rongálás bűntettével. Tettüket október 24-én és 26-án követték el, amikor a faluban felvo­nulást tartottak, rendszerellenes jelszavakat kiáltoztak, követeléseket állítottak össze, majd a kultúrházban kárt okoztak, végül lerombolták a szovjet hősi emlék­művet. Az ügyész tizenhat tanút idéztetett meg, köztük voltak néhányan azok közül is, akik ellen időközben megszüntették a büntetőeljárást. A kétnapos tárgyalás után meghozott ítélet szerint a bíróság bizonyítottság hiányában felmentette Kalmár Istvánt és Izsó Lajost. Teller László tanító a bíróság megállapítása szerint minde­nütt csillapítólag igyekezett fellépni, s ezért vele szemben a törvény szerint alkal­mazható legenyhébb büntetés kiszabását is szükségtelennek tartotta. Az elsőren­dű vádlottat és többi társát bűnösnek mondta ki a vádiratban meghatározott vád­pontokban, s ezért Hoffmann Gyulát 7, Csóka Istvánt 9, Horváth Zoltánt 9, Né­meth Viktort 10, Varga Andrást 7, Jakus Sándort 6, Kiss Józsefet 7, Kovács Mi­hályt 6 havi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet egyelőre Hoffmann és Kovács esetében nem emelkedett jogerőre, s mint azt a bíróság megállapította, végrehajtás esetén Hoffmann és Orosz esetében a rendőrségi őrizetben töltött időt teljes egészében beszámítja. Kötelezte ugyanakkor a vádlottakat a 260, 80.- Ft bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére is. Ezt azonban nem teljesítette kö­zülük senki, s emiatt 1958 őszén elrendelték az összeg végrehajtását. Teller Lászlót - mint láttuk - nem ítélte el a bíróság, ám időközben vele szem­ben eljárást folytatott le az ún. móri járási pedagógus egyeztető bizottság a járási pártbizottság utasításának megfelelően. (Formailag a megyei tanács oktatási osz­tálya rendelte el a vizsgálatot ellene 1957. április 20-án.) A Palásthy Sándor ta­nulmányi felügyelő és Palotás János, valamint Miklós Jenő iskolaigazgatók al­kotta fegyelmi bizottság hallgatta meg, s ennek javaslata alapján Teliért azonna­li hatállyal elbocsátották állásából a forradalom idején elkövetett fegyelmi vétség miatt. Magatartásából ugyanis - állapítja meg a bizottság - „a népi demokrácia állami és társadalmi rendjével való szembenállása tűnik ki". Fizetését hónapokig visszatartották. Az 1437/1957. sz. alatt meghozott határozatot Teller megfelleb­bezte. Karcagi Gyula osztályvezető a korábbi határozatot megváltoztatta, s ennek értelmében - írásbeli megrovás mellett - Teller László tanítót, a magyaralmási úttörőcsapat és a kultúrház vezetőjét elhelyezték Magyaralmásról. Elmaradt bé­rét később kifizették.

Next

/
Thumbnails
Contents