Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
lást, de szerinte a Pest megyei bíróság túlterhelt, tehát csak hosszú idő után tudná az ügyet tárgyalni. Már pedig „több szabotázs jellegű cselekmény történt [Pusztavámon], s a [további] cselekmények megakadályozása végett szükségesnek látszik, hogy a tárgyalás minél előbb megtörténjen" - közli indokait, amelyek valójában presztizsokok voltak. Mátait megnyugtatják: „a Pest megyei népbíróság az ügyet soron kívül fogja tárgyalni, így az ügy késedelmet nem szenved". 301 ) A korábbi koncepciós perek idején bevett gyakorlatnak megfelelően, a várható ítélet elfogadtatása érdekében és a bányászok okulására - s talán az eljárás „jogszerűségének" igazolására is - a hatóságok „Erdélyi vallomását hangszalagon rögzítették és a bánya dolgozói előtt visszajátszottak. A bányászok egyhangúlag elítélték a gyújtogatót, és szigorú felelősségre vonását kérték." 302 A zárt tárgyaláson, ahol a vádlott a rendőrségen tett vallomását visszavonta és mindvégig tagadta bűnösségét, a bíróság a védekezést nem fogadta el, s Erdélyi Gyulát bűnösnek találta társadalmi tulajdon szándékos felgyújtásának bűntettében. Megállapította, hogy a vádlott a bűncselekményt azért követte el, mert „hosszú éveken keresztül [!] SS-legény volt és a háború alatt bebizonyítottan [!] diverziós cselekményeket hajtott végre, hű akart maradni elvéhez. 1...] Vádlottat a cselekmény elkövetéséhez társadalmunk és népünk iránt érzett gyűlölete vezette. [...] cselekménye [...] elsősorban ellenforradalmi jellegű [...]." A bíróság is elismerte viszont, hogy emberéletben és terményben (!) nagyobb kár nem keletkezett. Súlyosító körülményként értékelte büntetett előéletét, s azt, hogy a „vádlott cselekményével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját kívánta megzavarni". 303 Ezért őt 15 évi börtönre, mint főbüntetésre, 10 évi közügyektől való eltiltásra, valamint vagyonának 50%-os elkobzására ítélte. Egyúttal kötelezte a felmerülő költségek megtérítésére is. Az előzetesben töltött időt a büntetésbe beszámította. Az elítélt és védője enyhítésért fellebbezett, az ügyész - Podt Sándor - bejelentette, hogy az ítéletet tudomásul veszi, „fellebbezési óvással élni nem kíván". A védő és az elítélt 1958. június 10-én fellebbezését - valószínűleg a súlyosítási tilalom megszegésétől tartva, s talán a néhány év letelte után joggal várható kegyelemben reménykedve - visszavonta, a Legfelsőbb Bíróság pedig végzést hoz, mely szerint „az ügy felülbírálást mellőzi". Ezzel az ítélet június 18-án jogerőre emelkedett. A Legfőbb Ügyészség nyilván nem ezt az ítéletet várta, mert a főosztályvezető ügyész június 17-én kelt levelében a megyei főügyészt arra hívta fel, „hogy Podt Sándor ügyésztől soron kívül szerezzen be igazoló nyilatkozatot, hogy a népbíróság enyhe ítélete ellen miért nem élt fellebbezési óvással". 304 A legfőbb ügyészség szerint ugyanis rendkívüli nyomatékkal esik latba az, hogy 301 Uo. Dr. Rákos Ferenc főosztályvezető válaszlevele Mátainak. 1958. március 8. 302 Ötven év a móri - pusztavámi bányaüzem életéből (1920-1970). 22. Kézirat, készült tíz példányban, Balázs Mátyás bányaüzem-vezető előszavával. Szerzője Aradi János, akit Balázs „elfelejtett" megemlíteni. A továbbiakban: Aradi: Ötven év. 303 FML FMF iratai. BÜL. TÜK. 1957:021. sz. Az elsőfokú ítéletből. 304 Uo. Dr. Varga Sándor levele Mátaihoz. 1958. június 17.
