Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
dott benne, de a végrehajtásra csak másnap éjszaka, pontosabban november 7-én hajnalban került sor. Mint kiderült, Diószegi Józseffel többször is járt a későbbi tűzeset helyén, ám minden esetben külön-külön tartózkodtak ott. Egy alkalommal Diószegi - rosszullétre hivatkozva - a vallomása szerint mintegy fél órára magára hagyta Erdélyit, aki később maga is elment a munkahelyükről. Feltehetően bányászlámpájával gyújtotta meg a korábban a raktárban vételezett 2-3 dl-nyi olajjal általa átitatott gyapotcsomót (ezeket a kompresszor közelében találta), majd a bányaácsolat részét képező ún. bélésdeszkák mögé dobta. Ténykedése háromnégy percig tarthatott, s ezt követően visszatért a munkahelyére. Eközben a szénpor és az ácsolat izzani kezdett. Ez azonban igen rövid ideig tartott, mivel a ventillátorkezelő a füstöt észlelte, a tüzet az odaérkező dolgozókkal eloltották. Kimutatható anyagi kár nem keletkezett. Később, 1957. december 8-án, a helyszíni szemlén rekonstruálták is az elmondottak alapján a bűncselekményt. Miután Erdélyi hitelesnek látszó módon mutatta be, játszotta le a gyújtogatást, állítható: nagy valószínűséggel a tüzet ő okozta (amit - részben a rá nehezedő presszió hatására - maga is elismert). Ugyanakkor mindenképpen zavaró a helyzet egyértelmű megítélése szempontjából - ezt Váradi Imre megyei főügyész-helyettes is megjegyzi a politikai főosztályhoz címzett, a vádirattal egy időben készült jelentésében -, hogy egyetlen „közvetlen bizonyíték nincs a gyújtogatásra vonatkozóan. Senki nem látta Erdélyi Gyula terheltet a légvágat közelében. A cselekmény elkövetését terhelt beismerésén kívül [csak] közvetett bizonyítékok bizonyítják. Ezek egyike, hogy a gyújtogatás színhelyéhez a legközelebbi munkahely Diószegi József és Erdélyi Gyula munkahelye volt". 300 A másik, hogy Erdélyi a szokottnál több (1-2 helyett 2-3 dl-nyi) olajat vételezett. A harmadik, hogy a rekonstrukció során a szemlebizottságot odavezette a tűz helyszínéhez. (Vajon miért ne tehette volna, amikor a tűz oltásában - vonakodva ugyan, de - maga is részt vett.) Az is tény viszont, hogy amikor Diószegi mintegy félórányi távollét után viszszatért Erdélyihez, ő fúrógéppel a robbantáshoz („lövéshez") készítette elő a lyukakat. Azt követően viszont Erdélyi volt távol, mert a raktárhoz vitte vissza az üres robbanóanyagos ládát. A beismerő vallomás önmagában nem bizonyítja, hogy a bűncselekményt ő követte el! Ugyanakkor a főügyész-helyettes szerint a „közvetett bizonyítás zártnak látszik". Ezért az ügyész javasolta, hogy Erdélyi ügyét ne rendes, hanem népbírósági tanács tárgyalja. Erdélyi Gyula az ügyészi szak lezárultával, 1958. április l-jén fél 9-kor állt a legfőbb ügyész utasítására a dr. Major Miklósné vezette Pest Megyei Bíróság Népbírósági Tanácsa elé - Székesfehérváron. Mátai Pál megyei főügyész kérte ugyan a legfőbb ügyésztől, hogy a Fejér megyei bíróság elnökét, dr. Gál Lászlót jelöltesse ki népbírónak az igazságügy-miniszterrel, ezt azonban elutasították. (Mátai közli, a helyi politikai körülmények szükségessé teszik a sürgős tárgya300 FML FMF iratai. BÜL. TÜK. 1957:021. sz. Mátai Pál Fejér megyei főügyész jelentése a legfőbb ügyészség politikai osztályának, 1957. február 11.
